Hatalmas hideg vizű korall hegyek a víz alatt

April 5, 2018 Nemzetközi kutatócsoport korallzátonyokat vizsgál Mauritánia partjainál

A mauritániai partok előtti tengerfenék mintegy 400 kilométer hosszan borítja a világ legnagyobb összefüggő hidegvízi korallszerkezetét. Dr. Claudia Wienberg, a Brémai Egyetem MARUM Tengeri Környezettudományi Központjának munkatársa és munkatársai azt vizsgálták, hogyan fejlődtek Mauritánia hidegvízi koralljai az elmúlt 120 000 év során.

A trópusi korallokkal ellentétben, amelyek sekély, fényárban úszó vizeken több száz-ezer méteres vízmélységben is találhatunk hidegvízi korallokat. Az ismert, ma élő korallfajok több mint fele teljes sötétségben él a mélytengerben. Ők is elfoglalt mérnökök lenyűgöző korallzátonyok építésével. A zátonyok kialakulásában jelentős szerepet játszik a hidegvízi Lophelia pertusa korallfaj. A köves korallokhoz tartozik, erősen elágazó, bokros telepeket alkot. Ahol sok ilyen kolónia együtt él, zátonyszerű struktúrák képződnek, amelyek különféle más fajok, például puha korallok, halak, rákok és szivacsok életköpenyét biztosítják. A hidegvízi korall szilárdan rögzítve van ahhoz az aljzathoz, amelyen a lárva egykor megtelepedett. A hidegvízi korallok szívesebben nőnek társaikon, és hatalmas struktúrákat hoznak létre a tengerfenéken évezredek és milliók közötti időszakok során.

Alpok Mauritánia előtt

A A világ legnagyobb összefüggő hidegvízi korallszerkezete körülbelül 400 kilométer hosszú a mauritániai partok mentén. Itt a koralldombok elérik a 100 méteres magasságot. "A dombok mérete és ezeknek az építményeknek a hossza igazán különleges. Valójában itt hidegvizű korallhegyekről lehetne beszélni" - mondja Dr. Claudia Wienberg a MARUM-tól. "Mauritánia előtt az egyes hidegvízi koralldombok valószínűleg összenőttek az idők során. Ilyen sehol másutt nincs a világ óceánjain. "Wienberg egy nemzetközi tudóscsoport tagja volt, akik intenzíven vettek mintát ezen a területen a kutatóhajó fedélzetén" MARIA S. MERIAN ", hogy többet tudjon meg a hidegvízi korallok fejlődéséről. A Quaternary Science Reviews tudományos folyóiratban közzétett tanulmányában kollégáival most bemutatják az eredményeket.

Oxigénhiányos lépcsőzetes korallok nyugalomban

Prof. Dr. Norbert Frank és csapata a Heidelbergi Egyetemről a felszínről és a tengerfenék különböző mélységeiről származó koralltöredékeket elemezték, és meghatározták azok korát. Ezekkel és más tanulmányokkal a tudósok nyomon tudták követni, hogyan fejlődtek a hidegvízi korallok Mauritániában az elmúlt 120 000 évben. A múltban mindig voltak olyan fázisok, amikor a növekedési ütem 1000 évenként 16 méternél tetőzött. Még a Norvégia melletti, jelenleg legnagyobb hidegvízi korallzátony sem növekszik ilyen gyorsan. Majdnem 11 000 évvel ezelőtt a mauritániai korallhegyek növekedése stagnált. Abban az időben a korallok valószínűleg teljesen eltűntek a dombokról. Csak ma jelennek meg újra elszigetelt hidegvízi korallok. A korallok növekedése különböző környezeti feltételektől függ, így a víz hőmérsékletétől, az oxigéntartalomtól, a táplálékellátástól és az uralkodó áramlatoktól, amelyek táplálékot szállítanak az álló hidegvízi korallokhoz. Az összes hatás közül a kutatók az alacsony oxigéntartalmat, körülbelül 1 milliliter oxigént tették kritikus tényezővé. "Ez rendkívül kevés. Eredetileg azt feltételezték, hogy literenként 2,7 milliliternél a legalacsonyabb határ a hidegvízi korallokra vonatkozik, amelyekben túlélnek, de már nem tudnak zátonyokat építeni" - mondta Wienberg. "A dombokon szétszórt hidegvízi korallok azt mutatják, hogy legalább átmenetileg túlélik a nagyon alacsony oxigénszintet, de nem érzik jól magukat."

Az eredmények azt mutatják, hogy a hideg víz magas fázisai a korallok, amelyekben a dombok nőttek fel, egybeesnek azokkal az időkkel, amikor oxigéndús víztömegek áramlottak északról a területre. Míg a múltban, akárcsak a múltban, a hidegvízi korallokat délről oxigénszegény víztömegek vették körül, a dombok nem, vagy nagyon lassan nőttek. E víztömegek közötti front az uralkodó éghajlattól függően északról délre és fordítva tolódott el, és a korallokat oxigéndús, majd ismét alacsony oxigéntartalmú víz vette körül.

Wienberg elmélete szerint a hideg a vízi korallok rendkívül alacsony oxigénszinthez folyamodtak a nagy dombszerkezetek közötti kisebb szakadékokban. Ezekben a kanyonokban ma sokkal több hidegvízi korall található, mint a dombokon. A lebegő koralllárvák egy bizonyos távolságig mozgékonyak, mielőtt véglegesen letelepednek. Például a dombokról a kanyonokba, illetve az északi víztest hatására vándormozgások történhettek.

"Tudományos előrejelzések szerint az óceánok alacsony oxigéntartalmú zónái tovább terjeszkedik” – mondta Wienberg. "Annak ellenére, hogy a hidegvízi korallok nagy toleranciát mutatnak, ez döntő stressztényező ezeknek a mélytengeri ökoszisztémáknak. Ezenkívül ellenállniuk kell a klímaváltozás és az óceánok fokozódó savasodása miatti megnövekedett vízhőmérsékletnek."


>Link a tanulmányhoz: doi.org/10.1016/j .quascirev.2018.02.012.

Lásd még:
A tengervíz sűrűsége hatással van a hidegvízi korallokra