© Algal blooms in the North Atlantic - a mosaic of green swirls reaches the productive and dynamic waters of the subarctic Atlantic Ocean, (c) NASA
© Matthew Osman (left) and Mike Waszkiewicz position an ice core during a storm in West Greenland. (c) Sarah Das, Woods Hole Oceanographic Institution
© An Air Greenland helicopter takes off with a load of ice cores, (c) Sarah Das, Woods Hole Oceanographic Institution
© Drilling location team in Greenland (from left to right): Mike Waszkiewicz (US Ice Drilling Program), dr. Sarah Das, Matt Osman, dr. Luke Trusel (all WHOI), (c) Sarah Das, Woods Hole Oceanographic Institution
© The diagram illustrates how biological compounds from phytoplankton blooms enter the atmosphere and eventually end up in centuries-old ice cores. (c) Eric S. Taylor and Timothy Silva, Woods Hole Oceanographic Institution
Az Atlanti-óceán északi részének termelékenysége 10 százalékkal esett vissza az ipari korban
May 14, 2019
Kevesebb fotoszintézis az emelkedő vízhőmérséklet miatt
Gyakorlatilag az összes tengeri élet a fitoplanktonok termelékenységétől függ – olyan mikroszkopikus élőlények, amelyek fáradhatatlanul dolgoznak a tenger felszínén, hogy elnyeljék a légkörből az óceánba jutó szén-dioxidot.
A fotoszintézis révén az algák a szén-dioxidot oxigénre és szerves szénre hasítják, amit tárolnak. Ez a szén a tengeri táplálékháló alapja, a legkisebb garnélaráktól a tengeri teknősökön át a nagy púpos bálnákig.
Az MIT, a Woods Hole Oceanographic Institution (WHOI) és más intézetek tudósai most bizonyítékokat találtak arra vonatkozóan, hogy a fitoplankton termelékenysége az Atlanti-óceán északi részén, a világ egyik legtermékenyebb tengeri területén folyamatosan csökken.
A Nature folyóiratban nemrég megjelent tanulmányban a kutatók arról számoltak be, hogy a fitoplankton termelékenysége ebben a fontos régióban körülbelül tíz százalékkal esett vissza az ipari korszak kezdete, a 19. század közepé óta. Ez a csökkenés egybeesik a felszíni hőmérséklet egyenletes emelkedésével ugyanezen időszak alatt.
Matthew Osman, a WHOI munkatársa, a tanulmány vezető szerzője úgy becsüli, hogy a fitoplankton termelékenysége tovább csökkenhet, ha a hőmérséklet emelkedik az ember által előidézett klímaváltozás következtében.
"Aggódnunk kell" - mondja Osman. "Ha növekszik a népességünk, de csökken az élelmiszerbázisunk, valószínűleg érezni fogjuk ennek a csökkenésnek a hatásait."
Osman és munkatársai a fitoplankton termelékenységének trendjeit keresték a metánszulfonsav, röviden MsOH molekuláris vegyület felhasználásával. Amikor a fitoplankton nagy virágokká terjeszkedik, bizonyos mikrobák dimetil-szulfidot vagy DMS-t bocsátanak ki, egy aeroszolt, amely a légkörbe kerül, és végül szulfát aeroszolként vagy MsOH-ként szétesik, amelyet aztán a tengeri vagy szárazföldi szelek raknak le.
Az Atlanti-óceán északi részén a fitoplankton MsOH termelődött, amely északon, szintén Grönlandon rakódott le. A kutatók MsOH-t mértek grönlandi jégmagokban, amelyek a múltbeli havazások több száz éve fennmaradt rétegeit reprezentálják.
A csapat összesen tizenkét jégmagot elemzett, amelyeket az 1980-as évektől napjainkig gyűjtöttek a grönlandi jégtakaró különböző helyein.
A kutatók mind a 12 jégmagban jelentős csökkenést figyeltek meg az MsOH-koncentrációban a 19. század közepe óta, amikor megkezdődött az üvegházhatású gázok nagyszabású termelése. Ez a csökkenés közvetlenül összefügg az Atlanti-óceán északi részén tapasztalható fitoplanktontermelés csökkenésével.
"Az óceánok termelékenységének hosszú távú hanyatlását látjuk, amely nagyjából egy időben következik be, amikor az üvegházhatású gázok ipari méretű kibocsátása elkezdődött, amikor az éghajlati rendszer hibásan működött" - mondja Osman. "Az Atlanti-óceán északi része egy nagyon produktív terület, és ehhez a termelékenységhez egy hatalmas multinacionális halászati ipar kapcsolódik, és ennek az élelmiszerláncnak a bázisán bekövetkező bármilyen változás lépcsőzetes hatásokkal jár, amelyeket végül az étkezőasztalainkon fogunk tapasztalni."