Farne-szigetek búvárkodása: Skócia legjobb szürkefóka-merülése

Adam Moore

Amikor felfedeztük, hogy Skócia mágnesként vonzza a sütkérező cápákat , azonnal felkerült az expedíciónk útvonalára. Az ötlet, hogy a vadonban láthassunk egyet ezekből a szelíd óriásokból – és találkozhassunk azokkal az emberekkel, akik életüket a tanulmányozásuknak szentelték –, életünk egyszeri lehetőségének tűnt. A cetcápa után a második legnagyobb tengeri halként az sütkérező cápák egyszerűen megdöbbentő teremtmények. Hatalmas, tátongó szájukkal planktonnal táplálkoznak a vízben, és akár 5200 kilogrammot is nyomhatnak. A valaha feljegyzett legnagyobb, 12,27 méter hosszú kolosszális cápát Kanada partjainál találták – ami arra emlékeztet minket, hogy ezek a cápák széles körben elterjedtek, és az Atlanti-óceánban , a Földközi-tengeren , sőt egészen Ausztráliáig , a Csendes-óceán déli részén is megtalálhatók.

Skóciában a nyugati parton fekvő Hebridák tengere ideális körülményeket kínál a nyári hónapokban a sütkérező cápák számára. Itt ezek a lények nevükhöz méltóan a meleg hónapokban a felszín közelében sütkéreznek, miközben planktonnal szűrve táplálkoznak. Ikonikus látványosság, de szeptemberi érkezésünk dátuma miatt ezúttal nem erre a sorsra jutottunk. Mire ősszel Skóciába érünk, a sütkérező cápák már rég eltűntek.

De biztosak voltunk benne, hogy Skócia víz alatti világa ennél többet kínál számunkra, és elhatároztuk, hogy többet megtudunk róla. Gyakran, amikor egy karizmatikus faj ellopja a reflektorfényt, teret teremt kevésbé ismert csodák felfedezésére és olyan történetek feltárására, amelyek a jártabb ösvényeken várnak ránk.

Skócia legjobb búvárhelyei

Skóciában azonban a búvárkodás nem a gyenge idegzetűeknek való. A közösség összetartó, nem a nagyszerű merülőhelyek hiánya miatt, hanem azért, mert az időjárás rendkívül hideg... és egész évben. A víz hőmérséklete télen 4°C és nyáron 14°C között mozog, így a szárazruha viselése nem képezheti feltételét.

Bár korábban már merészkedtem 10-13°C-os vízbe 7 mm-es neoprénruhában, 30 percnél tovább a vízben maradni szinte lehetetlennek tűnik, a felszínre jutás pedig a hidegtől borzongatóvá tesz. A skót búvárkodáshoz szívós, elkötelezett szellemre és az ismeretlen felfedezésének őszinte szeretetére van szükség. Ha magunk mögött hagyjuk a kényelmes melegvízi búvárkodást, a skóciai búvárkodás egy olyan kaland, amely megjutalmazza azokat, akik hajlandóak belevágni.

1. Scapa Flow

Skócia legemlékezetesebb merülőhelyei az ország egész területén szétszórva találhatók, így az országon átívelő merülés elengedhetetlen része az élménynek. Vegyük például a távoli Orkney-szigeteken található Scapa Flow-t . Világszerte híres rendkívüli roncsbúvárkodásairól, a legjobb választás, és gyakran szerepel Skócia "legjobb merülőhelye" listáján. Ez a tengerészeti történelem víz alatti időkapszula az első világháborús német nyílttengeri flotta elsüllyedt maradványait őrzi. A sekély vizektől a mély vizekig terjedő roncsokkal a Scapa Flow a merülők széles skáláját kínálja, kiváló láthatósága és jól megőrzött roncsai pedig valóban figyelemre méltó látvánnyá teszik Skócia búvárkodási lehetőségei között.

KAPCSOLÓDÓ: 8 legjobb merülőhely az Egyesült Királyságban

2. Szent Abbey és Eyemouth

Aztán ott van a búvárkodás a Skócia délkeleti partján található St Abbs és Eyemouth tengeri rezervátumban, amely egy másik kiemelkedő hely. Drámai szikláival, hínárerdőivel és változatos víz alatti ökoszisztémáival az egyik ideális parti búvárhelyszínnek számít. Itt a búvárok farkashallal, homárral és hidegvízi szellőrózsákkal találkozhatnak, különösen nyáron, amikor a látási viszonyok a legjobbak. Ez a hely könnyen megközelíthető Edinburgh-ból, és a helyiek kedvence. Sajnos, amikor megérkeztünk, a zord időjárás felborította a terveinket, így csak találgatni tudtunk arról, hogy miről hallottunk annyit a helyiektől.

3. Skye-sziget és St. Kilda

Távolabb Skye szigetét és St. Kildát tartják inkább Skócia „nyaralóhelyeinek”. Skye szigetén található az SS Chadwick roncsa, a Loch-öbölben további hínárerdők, valamint barlangokkal, hegycsúcsokkal és meredek szakadékokkal tarkított víz alatti tájak – vagy legalábbis ezt mondják nekünk!

Eközben St. Kilda Európa egyik legtisztább vizéről ismert, a magas sziklák között szétszórt lundákkal – míg a barlangok és hihetetlen természetes kőívek alatta teszik teljessé a látványt. Egy nyugodtabb merülőhelyért látogasson el a Glasgow közelében található Loch Longba, amely nyugodt körülményeket kínál olyan helyekkel, mint a Conger Alley és az A-Frames. Itt a vizek gazdagok tengeri élővilágban, például zömök homárokban és tengeri angolnákban, ha közelebb szeretne megszállni a városhoz.

4. Oban és Mull szigete

Természetesen egyetlen lista sem teljes az obani és a Mull-szigeti búvárkodás megemlítése nélkül, amelyek mindkettő búvárparadicsomnak számít. Számos helyszínt kínálnak – az olyan ikonikus roncsoktól kezdve, mint a Breda, a Thesis, a Hispania és a Rondo. A hajóroncsokon túl Oban mérsékelt övi zátonyai további helyszínt jelentenek a hínárnak, a lágykorallnak és a víz alatti falaknak.

A közeli Firth of Lorne-ban, egy különleges természetvédelmi területen, sodródó merülési lehetőségeket találhatsz a híres Corryvreckan-örvény közelében. Vannak úgynevezett "védett tengeri tavak" is, ahol találkozhatsz csupaszkopoltyús-alakúakkal, zömök homárokkal, serpulida zátonyokkal és a híres tűzijáték-szellőrózsával. És történetesen innen indulsz nyáron, hogy megnézd a sütkérező cápákat.

5. Tengerparti házak és búvárkodás a Farne-szigeteken

Bár Oban és Mull vonzereje tagadhatatlan volt, úgy éreztük, hogy még messzebbre kell merészkednünk a kitaposott ösvénytől. Így találtuk magunkat Edinburgh-tól másfél órányira lévő Seahouses nevű helyre, azzal a tervvel, hogy a Farne-szigeteken búvárkodunk. Épp időben érkeztünk a Farne-szigetek búvárkodásának egyik szezonális fénypontjához: az atlanti szürkefókák készülődéséhez a kölyökkorszakra .

A Northumberland partvidékén végigvezető utazás minden természetkedvelő álma volt – egy 65 kilométeres szakasz, amely tele van lehetőséggel egyedi fajok megfigyelésére. Az Északi-tengernek ez a része, ahol a kis Farne-szigetek találhatók, és ahová tartottunk, drámai és gyakran vad körülményeiről ismert. Március és október között mégis bőséges idő áll rendelkezésre hajókirándulásokra és búvárkodásra a Farne-szigeteken, feltárva egy élettel teli világot, mind a tengeren, mind magukon a szigeteken.

Míg Skócia gyakori alacsony nyomású rendszerei gyakran komor, középkori hangulatot kölcsönöznek a tájnak, a Farne-szigetek felfedezése és búvárkodása arra emlékeztet, hogy még a legborúsabb napokon is érdemes kimenni a szabadba. Általában a lundakolóniák vonzzák a madárrajongókat a világ minden tájáról, de az évnek ebben a szakaszában minden a fókákról szólt.

A skót vizek rendkívül hideg állapota ellenére alig vártuk, hogy megmártózzunk a közelgő csobbanásunkon. De mi volt pontosan olyan vonzó a felszín alatt, hogy kockáztassuk a kihűlést?

Nos, ezek a szigetek adnak otthont Anglia egyik legnagyobb atlanti szürkefóka-kolóniájának, amely faj létfontosságú a régió tengeri ökoszisztémái és kultúrtörténete szempontjából. Az évente körülbelül 2500 újszülött kölyökkel a Farne-szigetek kulcsfontosságú szaporodóhelyként szolgálnak.

A Farne-szigetek Anglia egyik legnagyobb atlanti szürkefóka-kolóniájának ad otthont, évente körülbelül 2500 kölyökkel.

Ez a faj létfontosságú a régió tengeri ökoszisztémái és kultúrtörténete szempontjából, a Farnes-folyók pedig kulcsfontosságú szaporodóhelyként szolgálnak.

TOVÁBB OLVASÁS: 6 legjobb hely fókák és oroszlánfókák megfigyelésére

Összehasonlításképpen, a skóciai Külső-Hebridákhoz tartozó Monach-szigetek Nagy-Britannia szürkefóka-kölykeinek 20%-át tartják fenn, ami megerősíti az Egyesült Királyság szerepét, mint a világ populációjának 40%-ának otthona. A történelem során ezeket a fókákat a 12. században szerzetesek vadászták olajuk és luxushúsuk miatt, ez a gyakorlat pedig az 1500-as évekig fennmaradt.

Manapság modernebb fenyegetésekkel néznek szembe, például viharokkal, amelyek elpusztíthatják a közeli, alacsonyan fekvő szigeteket, megfosztva a kölyköket kedvenc élőhelyüktől. A helyi bőségük ellenére a szürkefókák globális szinten ritkák, ami olyan szervezeteket, mint a National Trust, arra ösztönzött, hogy prioritásként kezeljék védelmüket, és felkeltette az érdeklődésünket a velük való búvárkodás iránt, miközben Skóciában tartózkodunk.

Búvárkodás a Farne-szigeteken

Körülbelül harminc percnyi hajóút után megérkeztünk a szigetcsoport közepére – 15 vagy 28 sziget, az árapálytól és a napszaktól függően. A terv az volt, hogy a belső szigetcsoportban merülünk le, mivel a külső területeket hullámok és csapkodás ostromolta. A parthoz közelebb maradva nagyobb védelmet és valamivel nyugodtabb körülményeket kaptunk a felszín alatt. A fejünk felett tengeri madarak csapatai cikáztak az égen – találó látvány, tekintve, hogy 23 különböző faj él ezeken a szigeteken. A madarak ellenére azonban a szürke fókáknak még mindig semmi nyoma nem volt.

Első merülésünk egy hajóroncshoz vezetett, amely egyike volt a soknak ezen a történelmileg veszélyes hajózási területen. A roncsok többsége itt nem más, mint csontvázmaradvány, mivel az itt elpusztult hajók közül sok fából készült. Az egyik legnevezetesebb roncs a Somali, egy 6810 tonnás személyszállító-teherszállító gőzhajó, amelyet Hongkongba menet bombatalált. De a hajótemetőtől függetlenül a víz alatti világ élt, a hideg áramlatokban ringatózó hínártelepekkel és a különféle hidegvízi fajok gyors felbukkanásával. Folyamatosan árnyékos alakokat pillantottunk meg körülöttünk mozogva, reményt csillantva, de ezeket csak vágyálomnak tekintettük.

Csak a második merülésünkön, a Hopper nevű helyszínen tették igazán érezhetővé a fókák jelenlétét. Már a vízbe lépés előtt fröcskölés és mozgás vett körül minket, és bár még mindig nem vettük észre őket nyíltan, tevékenységük félreérthetetlen volt. Lenyűgöző sebességgel (akár 35 km/h / 22 mph) száguldoztak a vízben, fokozva az izgalmunkat.

Ez a helyszín egy jól ismert szürkefóka-kolónia, ahová a búvárok egy keskeny átjárón, vagy hasadékon keresztül jutnak be, hínárral borított sziklák között. A hasadék körüli áramlat éles volt, ezért a pontosság és az óvatosság kritikus fontosságú volt – egyetlen rossz lépés is mélyebbre sodorhatta az embert, veszélyesebb vizekre.

Izgalmunkhoz hozzájárult a fókákkal kapcsolatos figyelmeztetés is: köztudott, hogy megpróbálják elvenni a búvárfelszerelésünket.

Mivel a nőstények akár 2,4 méter hosszúak és 280 kilogrammosak is lehetnek, a hímek pedig még ennél is nagyobbak, ez egy alázatra méltó emlékeztető arra, hogy mi, emberek, eltörpülünk a méretükhöz és erejükhöz képest.

Ahogy haladtunk a hideg, keskeny átjáróban, az árnyékos alakok közelebb értek. Hirtelen világossá vált, hogy nem csak fókák közelében merültünk el – teljesen körülvéve voltunk. Gyors és megfontolt mozdulatokkal suhantak el mellettünk minden irányban, miközben mi csak futó pillantásokat vetettünk homályos alakjaikra.

TOVÁBB OLVASÁS: SSI x Edges of Earth: Úszás az erdőkben - Miért szeretünk búvárkodni a La Jolla-öbölben

A sekély vízben lévő sűrű hínár végül a felszínre kényszerített minket, és amint áttörtük magunkat, fogadott minket a várt látvány. Hatalmas fejek meredtek ránk vissza; figyelő tekintetük minden mozdulatunkat lesben tartotta.

Ők voltak a kolónia vezetői, hatalmas alakjaik a kolónia, és természetesen a mi figyelmünket is követelték. A hasadék, amelyen átúsztunk, körülbelül 3 méter széles volt és 300 méter hosszan húzódott.

Legalább 40 szürkefókát számoltunk meg, köztük apró kölyköket is. Lélegzetelállító pillanat volt, amikor a fókák uralták a vizet, mi pedig csupán látogatók voltunk a birodalmukban.

Egy órán át a fókákkal maradtunk, elmerülve a felszíni és víz alatti világukban. Fiatal hímek játékos rohamokban cikáztak körülöttünk, a szárazföldről a tengerre ugrálva, míg az impozáns felnőtt hímek kíváncsian követték mozdulatainkat hátulról.

Becslések szerint minden ősszel körülbelül 3000 kölyök születik a Farne-szigeteken, és a szezon még csak most kezdődött, amikor megérkeztünk. Az anyák őrködő szemmel figyelték fiókáikat, miközben óvatosan haladtunk a hasadékon keresztül, kezünk és arcunk pedig egyre jobban elzsibbadt a hidegtől. Ez határozott emlékeztető volt arra, hogy bár szeretnénk, de elengedhetetlen, hogy soha ne közelítsünk meg közvetlenül a fókákhoz – a tiszteletteljes távolság betartása biztosítja a kényelmüket, és lehetővé teszi a természetes, zavartalan interakciókat.

A skóciai óriáscápák megfigyelésére tett kirándulásunk talán egy szezonális kihagyás volt, de a Farne-szigeteken tett merülés a kíváncsi szürkefókákkal ugyanolyan különlegesnek bizonyult. A jeges vizeken való navigálás ezekkel a fenséges teremtményekkel, és a kölyökidőszak kezdetének megfigyelése erőteljes emlékeztetőül szolgált arra, hogy miért döntöttünk úgy, hogy a hétköznapokon túlra merészkedünk.

Skócia víz alatti világa ugyanolyan vadregényes és magával ragadó, mint a tájai, olyan kihívásokat kínálva, amelyek ilyen pillanatokkal jutalmaznak minket. Ha Skóciában búvárkodsz, akkor ez az élmény a te „kihagyhatatlan” listádon szerepel.

Készen állsz egy felejthetetlen merülésre szürke fókákkal? Tervezd meg a kalandodat most!

Búvárkodás a Farne-szigeteken

—

Andi Cross az SSI nagykövete és az Edges of Earth expedíció vezetője, aki az óceánok pozitív fejlődéséről és a világ tudatosabb felfedezéséről szóló történeteket emeli ki. Ha naprakész szeretne maradni az expedícióval, kövesse a csapatot Instagramon , LinkedInen , TikTokon , YouTube -on és a weboldalukon .