A fiatalkorú hasasorrú sziklahal testvérek nem csak mennek az áramlással

November 23, 2016 Az Oregon Állami Egyetemen végzett kutatások azt mutatják, hogy egy hasított orrú sziklahal (Sebastes diploproa) utódai az időktől fogva csoportokban tapadnak össze kiengedik őket a nyílt óceánba addig az időpontig, amíg oda nem költöznek sekélyebb víz.re

A tanulmány rávilágít arra, hogyan oszlanak szét a sziklahalak az óceánban és partközeli élőhelyeken telepednek le. Korábban azt hitték lárváik szétszóródtak, ahová az áramlatok vitték őket.

"A populációk kezelésekor nagyon fontos megérteni, hol a fiatalok mennek, és honnan jönnek a fiatalok – hogyan a populációk összekapcsolódnak és feltöltődnek" - mondta Su Sponaugle, a az integratív biológia professzora az OSU Hatfield Marine Science-en Központ.

A lárvák ilyen viselkedésének felfedezésére azután derült fény közel 500 újonnan letelepedett sziklahal egy sekély partközeli élőhelyen Oregon középső partvidékét összegyűjtötték és genetikailag elemezték. A Az eredmények azt mutatták, hogy 11,6 százaléknak volt legalább egy testvére a csoportban.

"Ez sokkal magasabb, mint amire számítottunk volna, ha véletlenszerűen szétszóródnak" - mondta Sponaugle.

Egy nőstény több ezer úszni tudó lárvát képes kiszabadítani egyszerre. A tengerfenékhez közel, a bentikus zónában lakó sziklahal alkot egy változatos nemzetség sok fajjal. Az imágók mély vízben élnek – általában 100-350 méteres mélységben –, de a fiatal egyedek gyakran 20 méternél mélyebb partközeli élőhelyeken telepednek meg akár egy évet a nyílt tengeren töltött.

Figyelembe véve dinamikus hatások, mint a California Current, testvérek élnek a ugyanaz a terület azt sugallta, hogy lárvákként közel maradtak egymáshoz, és így is történt ne terjesszen szét véletlenszerűen, majd újoncként csatlakozzon újra.

"Ez teljesen megváltoztatja a szétszórtság értelmezését" - mondta a vezető szerző Daniel Ottmann, az integratív biológia végzős hallgatója Hatfield Tengerészeti Tudományos Központ. "Azt hittük, hogy lárvák szabadultak fel majd nagyrészt az áramlatok által szétszórva, de most már tudjuk, hogy a viselkedés képes ezt lényegesen módosítani."

A fajok Alaszkától Baja Californiaig terjednek. Nyílt tengeri fiatal egyedek (a nyílt tengeren élő fiatal egyedek) gyakran összegyűlnek sodródó hínárszőnyegekké, és a lárvák és a fiatal egyedek nyílt tengeren eltöltött nagy ideje úgy gondolták, hogy képessé teszik őket arra, hogy nagy távolságokat távolítsanak el szüleiktől forrás.

"Ez a kutatás betekintést nyújt a halak életének egy szakaszába olyan keveset tudnak róla” – tette hozzá Kirsten Grorud-Colvert, egy asszisztens az integratív biológia professzora az OSU Corvallis egyetemén. "Nem tehetjük nyomon követni a lárvákat odakint az óceánban; nem nézhetünk rájuk korán viselkedjenek, és nézzék meg, hová mennek. De ez a genetikai technika lehetővé teszi számunkra, hogy megnézzük, hogyan oszlanak el, és ez megváltoztatja a beszélgetés. Most, hogy tudjuk, hogy a testvérek is ugyanabba kötnek helyeken, átgondolhatjuk, hogyan lehet hatékonyabban kezelni és megvédeni ezek a fajok."

Mert a lárva-aggregáció jobban alakítja a terjedési folyamatot, mint Ottmann szerint korábban úgy gondolták, hogy rávilágít a jobbítás szükségességére megérteni, mi történik a nyílttengeri óceánban, ami befolyásolja a növekedést, a lárvák túlélése és elterjedése. "A sikeres toborzás kritikus fontosságú a legtöbb ember népességének dinamikája szempontjából tengeri fajok" - mondta. "Eredményeinknek messzemenő következményei vannak hogy megértsük, hogyan kapcsolódnak össze a populációk a szétszóródással lárvák."

A felfedezés tudományos oldala mellett ott van a "gee fütyülés" faktor, ahogy Grorud-Colvert írja le: "Ezek az apró halak, néhány napos, odakint a hatalmas óceánban, ahelyett, hogy csak mennénk bárhol is tudnak úszni és közel maradni egymáshoz az eposzukon utazás. Ezek az apró, apró dolgok, amelyek összetapadnak a nyílt óceánban - ez klassz."