Expedíció az Antarktisz gleccsereihez

February 13, 2017 A kutatás javítani fogja a globális tengerszintre vonatkozó előrejelzéseket Hogyan befolyásolta a váltakozó meleg és hideg időszak a nyugat-antarktiszi jégtakarót? Mit jelent ez a jelenlegi és a jövőbeli tengerszintre nézve? Annak érdekében, hogy választ találjanak ezekre a kérdésekre, az Alfred Wegener Institute (AWI) ötven kutatója jelenleg az Amundsen-tenger felé tart, miután február 6-án indultak el Punta Arenasból (Chile). Az antarktiszi Larsen jégtakaró és a Brunt Ice Shelf (ahol az Egyesült Királyság Halley kutatóállomása található) repedéseit megfigyelik. A jégtömeg csökkenése gyorsabb a kontinens csendes-óceáni szektorában, mint az atlanti szektorban. A Polarstern kutatóhajó fedélzetén utazó tudósok jelenleg a csendes-óceáni szektor felé tartanak, hogy megvizsgálják a jégtakaró változásait, és azt, hogy ezek hogyan járultak hozzá a tengerszint változásaihoz a múltban. Ezzel remélik, hogy javíthatnak a jövőbeni változások előrejelzésén. 1901 és 2010 között a tengerszint 19 centiméterrel emelkedett. A század végére az előrejelzések 26-82 centiméteres emelkedést jeleztek; ez az összeg azonban még mindig tartalmaz némi bizonytalanságot, a legújabb modellek további méteres emelkedést mutatnak. Az ilyen előrejelzések elengedhetetlenek, mivel alapul szolgálnak az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és annak minimalizálásához, például a partvédelmi intézkedések révén. Bár a jelenlegi számítógépes modellek képesek kidolgozni a jég és az óceán kapcsolatát, jelenleg nincs ilyen adat a Nyugat-Antarktiszi jégtakaróról. "Pontosan ezért szeretnénk feltárni, hogyan fejlődött és húzódott vissza a jégtakaró a múltban, beleértve a térbeli és kronológiai változékonyságot és a sebességet" - mondta Dr. Karsten Gohl, az AWI munkatársa, az expedíció vezető tudósa. "Különösen az Amundsen-tenger régiójában szokatlanul gyors visszavonulást figyeltünk meg az elmúlt néhány évtizedben, ami sokak szerint az első lépés a Nyugat-Antarktiszi jégtakaró teljes összeomlásához," tette hozzá. Az Antarktisz csendes-óceáni szektorában található Amundsen-tenger ott található, ahol két nagy gleccser (Pine Island-gleccser és Thwaites-gleccser) ömlik ki az óceánba, és hatalmas jégtömeget szállít a Nyugat-Antarktisz jégtakarójából. A nyugat-antarktiszi jégtakaró bázisának nagy része a tengerszint alatti kontinensen található. Ma, amikor a viszonylag meleg tengervíz kering az Amundsen-tenger kontinentális talapzatán, kézzelfogható reakciók mennek végbe mind a kontinentális jég talajzónájában, mind az úszó jégtalapzaton. Ahogy az óceán felmelegszik, a jégtakaró alulról olvadni kezd, és a földelési zóna beljebb kerül. Ez a gleccserek visszahúzódását okozza, ami azt a helyzetet eredményezi, hogy ahol egykor több száz méter vastag jégtakaró volt, ma már csak nyílt víz van, amelyet egy vékony, szezonális tengeri jégréteg borít. A geotudósok számára a jégtakaró mozgásának ilyen változásai lehetővé teszik számukra, hogy a jégmentes kontinentális talapzat üledékmagjait használják annak kiderítésére, hogy a Föld történetében mikor és milyen mértékben borította be az Amundsen-tengert jég vagy volt jégmentes. Ezt úgy teszik, hogy megvizsgálják az egysejtű algák (foraminiferák és kovamoszatok) maradványait, amelyek halálukkor üledékként a tengerfenékre süllyednek. Első alkalommal a Brémai Egyetem Tengerészeti Központjának tengerfenéki MARUM-MeBo70 fúrótornya A környezettudományokat (MARUM) az Antarktiszon fogják használni. Akár 70 méter hosszú üledékmagok fúrására is képes. A magok későbbi elemzése, mint például a fosszilis algák fajának és korának meghatározása, várhatóan információkat szolgáltat a múlt vízhőmérsékletéről és az Amundsen-tenger jégtakarójának történetéről. "Azt tervezzük, hogy a Föld történetének olyan korszakaiból gyűjtünk mintákat, amelyekben hasonló éghajlati viszonyok uralkodnak, mint a következő 100-200 évben" - mondta Dr. Gohl. Mint ilyen, az egyik fúrócél az utolsó interglaciális a jelenlegi előtt, amely körülbelül 125 000 évvel ezelőtt volt. A pliocén is érdekli a kutatócsoportot. Három-öt millió évvel ezelőtt a hőmérséklet két-három fokkal magasabb volt, mint közvetlenül az ipari forradalom előtt, és a légkör szén-dioxid-koncentrációja (400 ppm) nagyjából hasonló volt a maihoz. További információért lásd itt.