Túl fiatal a búvárkodáshoz?

Mikkel, aged 10, surfacing from his very first open water dive in rainy conditions. Chilled, but happy, and in good company. Instructor in the front, dad on the left.

A búvárkodás megváltoztatja az életeket. Ez egyike azoknak a tevékenységeknek, ahol átalakító ereje fiatalokra és idősekre egyaránt vonatkozik. Az esetek többségében, ha egy szülő búvár, valószínű, hogy a gyerekek is búvárok lesznek. Ismerkedjen meg Mikkellel. Egy 14 éves búvárral, aki 10 évesen kezdett búvárkodni. Története arra ösztönöz, hogy több fiatal búvárt bátorítsunk, és emlékeztessen minket azokra a csodálatos módokra, ahogyan a búvárkodás hatással volt mindannyiunk életére.

Tudnál nekünk egy rövid bemutatkozást adni?

Mikkel Aarup Tybjerg vagyok. Épp most töltöttem be a 14. életévemet, és 10 éves korom óta búvárkodom. Egy kis dániai faluban élek. A családommal a tenger közelében élünk, és mindig is erős kötődést éreztem hozzá. Kiskoromban mindig elkezdtem sikítani, amikor a szüleim kivettek a vízből. Van egy vitorláshajónk, és sok időt töltünk a tengeren. Szóval azt hiszem, ha a búvárkodásról volt szó, logikus lépés volt számomra, hogy felszínre törjek.

Mi késztetett arra, hogy megtanulj búvárkodni?

Az apám nagy inspiráció számomra. Ő is nagyon fiatalon kezdett búvárkodni, és mindig is szerette. Ráadásul tengerbiológus, és sok történetet mesélt nekem a tengeri életről. Szóval természetesen csatlakozni akartam, és én is meg akartam nézni.

Milyen volt az első nyíltvízi élményed?

Tízéves voltam, amikor először merültem nyílt vízen. Gran Canarián történt apukámmal és az egyik jó barátjával egy helyi búvárközpontból, aki gyerekek oktatására specializálódott. Apukám nem volt hajlandó oktatóm lenni, így csak kísérőként volt ott. Épp befejeztem az elméleti órákat, és egyenesen a tengerbe szálltunk. 45 percig úsztunk, és etettünk néhány halat. Nagyon biztonságos és szórakoztató érzés volt először meglátogatni a csendes világot. Valójában esett az eső, így több száz apró esőcseppet láttunk a felszínen. Nem törődtünk az esővel, mivel úgysem ázhattunk volna el jobban. Találkoztunk néhány tintahallal is, és észrevettük, hogy megváltoztatják a színüket. Gyönyörű volt. Amikor a felszínre bukkantunk, kicsit fáztam, ezért forró csokoládéval és széles mosollyal ünnepeltük az első merülést. Azóta 156 merülést regisztráltam, összesen 6,355 perces fenékidővel. Soha nem volt rossz élményem, és nagyon élveztem a víz alatt töltött idő minden percét.

Mit tanított eddig a búvárkodás?

A búvárkodás sokat tanított nekem. Nem is tudom, hol kezdjem. Először is, a búvárkodás rengeteg olyan ajándékot és élményt adott, amit soha nem fogok elfelejteni. Emellett alapvető fizikát, kémiát, meteorológiát, biológiát, matematikát, nyelveket és így tovább tanultam. Az ilyen elméleti tudást az iskolában is tudom hasznosítani. Ami a legfontosabb, a búvárkodás olyan, mintha kulcsot kapnék egy másik világhoz. Szinte bárhová mész, új barátokra teszel szert. Találkoztam már búvárokkal Oroszországból, Olaszországból, Argentínából, Brazíliából, az Egyesült Államokból, Franciaországból, Új-Zélandról, az Egyesült Királyságból, Németországból, Hollandiából és sok más országból. Olyan érzés, mintha egy nagy család lennénk, és mindig szívesen láttak, annak ellenére, hogy még fiatal vagyok sok más búvárhoz képest.

Mit mondanál egy fiatalnak, aki azon gondolkodik, hogy megtanuljon búvárkodni?

„Csak hajrá. Soha nem fogod megbánni.” És ha adhatnék egy tanácsot, az az lenne, hogy csak olyan emberekkel merülj, akiket nagyon jól ismersz. A búvárkodás csodálatos dolog, de a társadtól függsz, ahogy a társad is tőled. Ezért sokkal szórakoztatóbb olyan emberekkel merülni, akikben teljesen megbízol.

Melyik a kedvenc merülőhelyed eddig?

Ez egy szinte lehetetlen kérdés megválaszolására, mert egy merülőhely kiválasztása azt jelenti, hogy másokat kihagyunk. Még soha nem merültem olyan helyen, ahová ne szeretnék visszatérni! Nagyszerű élményeim vannak a Karib-térségből, a Vörös-tengerről és az Atlanti-óceánról. De ha muszáj lenne egy különleges helyszínt választanom, a minden idők kedvenc helyem egy titkos sziget környéke Norvégiában. Évente egyszer vagy kétszer elmegyünk oda merülni. A szigetet hatalmas mennyiségű tengeri élővilág és sok történelem veszi körül. Több roncs is található itt, amelyek egészen a 16. századig nyúlnak vissza. És minden alkalommal, amikor merülünk, valami újat és érdekeset látunk. Például tavaly nyáron találtam egy teljesen lekerekített követ az óceán fenekén. Körülbelül 10 cm átmérőjű és 400 grammot nyomott. Megvizsgáltattuk egy szakértővel, és kiderült, hogy egy kézzel készített kőágyúgolyó a 16. századból. Eddig csak tizenegy ilyen darabot találtak.

Kedvenc tengeri élőlény?

Nehéz erre válaszolni. Több ezer lenyűgöző tengeri élőlénnyel találkoztam már, köztük delfinekkel, teknősökkel, kígyókkal és cápákkal. De egy élmény kiemelkedett az emlékezetemben. Valami különleges történt ezen a télen, Dél-Egyiptomban, egy éjszakai merülés során. Éppen a tengerpart felé tartottunk, amikor hátranéztem, és egy apró, torpedó alakú halat vettem észre közvetlenül mögöttem úszni. Felé fordítottam a lámpáimat. Egy barrakudabébi volt. A vicces az egészben az, hogy követett engem, és sokáig velem maradt. Részben a nagyobb ragadozók elleni védelemként, részben pedig búvóhelyként használt, ahonnan még kisebb zsákmányra is rátámadhatott. Megálltunk, és a barrakudabébi legalább 15 percig velem maradt. Attól a pillanattól kezdve „Kis Barrakuda” nevet kaptam. Szóval ez valószínűleg a kedvenc tengeri élőlényem.

Mikkel, aged 10, learning how to deflate and inflate a BCD.

Mikkel, aged 11, enjoying his first coral reef experience. Marsa Shagra, The Red Sea.

Mikkel, aged 12, enjoying his first wreck dive in the Carribean with his parents. Mom in the picture, dad as the photographer.

Mikkel, aged 13, enjoying his first cave dive. Abu Dhabab, The Red Sea.

Mikkel, aged 14, on his way to the secret island in N