© Mikkel, aged 10, surfacing from his very first open water dive in rainy conditions. Chilled, but happy, and in good company. Instructor in the front, dad on the left.
© Mikkel, aged 10, learning how to deflate and inflate a BCD.
© Mikkel, aged 11, enjoying his first coral reef experience. Marsa Shagra, The Red Sea.
© Mikkel, aged 12, enjoying his first wreck dive in the Carribean with his parents. Mom in the picture, dad as the photographer.
© Mikkel, aged 13, enjoying his first cave dive. Abu Dhabab, The Red Sea.
© Mikkel, aged 14, on his way to the secret island in Norway.
Túl fiatal a búvárkodáshoz?
October 10, 2019
A búvárkodás megváltoztatja az életeket. Egyike azon tevékenységeknek, ahol átalakító ereje fiatalok és idősek számára egyaránt érvényesül. Leggyakrabban, ha egy szülő búvár, valószínű, hogy a gyerekek is búvárokká válnak. Találkozz Mikkel. Egy 14 éves búvár, aki 10 évesen kezdett el búvárkodni. Története több fiatal búvár bátorítására inspirál, és emlékeztet bennünket mindazokra a csodálatos módokra, amelyekkel a búvárkodás mindannyiunk életére hatással volt.
Rövid bemutatnád magad?
A nevem Mikkel Aarup Tybjerg. Nemrég lettem 14 éves, és 10 éves korom óta búvárkodok. Egy kis faluban élek Dániában. A családommal a tenger közelében élünk, és mindig is erős kapcsolatot éreztem vele. Gyerekkoromban sikoltozni kezdtem, amikor a szüleim kihoztak a vízből. Van egy vitorlásunk, és sok időt töltünk a tengeren. Szóval azt hiszem, amikor a búvárkodásról volt szó, logikus lépés volt a felszínre törni.
Mi késztette arra, hogy megtanuljon búvárkodni?
Apám nagy inspiráció. Nagyon fiatalon kezdett el búvárkodni, és mindig is szerette. Ráadásul tengerbiológus, és sok történetet mesélt nekem a tengeri életről. Így természetesen szerettem volna csatlakozni és megnézni magam.
Mi volt az első nyílt vízi élménye?
Tíz éves voltam, amikor megcsináltam az első nyíltvízi merülésemet. Ez Gran Canarián történt apámmal és egyik jó barátjával a helyi búvárközpontból, aki gyerekek oktatására specializálódott. Apám nem volt hajlandó az oktatóm lenni, így csak műholdként volt ott.
Éppen befejeztem az elméleti órákat, és közvetlenül a tengerbe értünk. 45 percig úsztunk, és halat etettünk. Nagyon biztonságos és szórakoztató érzésnek emlékszem, amikor először látogattam meg a néma világot. Valójában esett az eső, így több száz apró esőcseppet láthattunk a felszínen. Nem törődtünk az esővel, mert úgysem tudtunk nedvesebb lenni. Találkoztunk néhány tintahalral is, és észrevettük, hogy megváltoztatják a színüket. Gyönyörű volt. Amikor a felszínre értünk, kicsit fáztam, így az első merülést forró csokoládéval és széles mosollyal ünnepeltük.
Azóta 156 merülést naplóztam, összesen 6,355 perces fenékidővel. Soha nem volt rossz tapasztalatom, és nagyon élveztem a víz alatti időm minden percét.
Mire tanított eddig a búvárkodás?
A búvárkodás sok mindenre megtanított. nem tudom, hol kezdjem. Először is, a búvárkodás rengeteg ajándékot és élményt adott, amelyeket soha nem fogok elfelejteni. Ezenkívül megtanultam az alapvető fizikát, kémiát, meteorológiát, biológiát, matematikát, nyelveket és így tovább. Ezt a fajta elméleti tudást az iskolában hasznosíthatom. A legfontosabb, hogy a búvárkodás olyan, mintha egy másik világ kulcsa lenne. Szinte nem számít, hová mész, új barátokat találsz. Találkoztam már búvárokkal Oroszországból, Olaszországból, Argentínából, Brazíliából, az USA-ból, Franciaországból, Új-Zélandról, az Egyesült Királyságból, Németországból és Hollandiából sok más ország mellett. Olyan érzés, mintha egy nagy család lennénk, és mindig is szívesen fogadtak, bár sok más búvárhoz képest még fiatal vagyok.
Mit mondanál egy fiatalnak, aki azon gondolkodik, hogy megtanuljon búvárkodni?
'Hajrá. Soha nem fogod megbánni.'
És ha adhatok egy tanácsot, az az lenne, hogy csak olyan emberekkel merüljön el, akiket nagyon jól ismer. A búvárkodás csodálatos, de te függsz a haverodtól, ahogy a haverod is tőled. Ezért sokkal szórakoztatóbbá teszi az olyan emberekkel való merülést, akikben teljesen megbízik.
Eddig melyik a kedvenc merülőhelye?
Ezt a kérdést szinte lehetetlen megválaszolni, mert egy merülési hely kiválasztása azt jelenti, hogy másokat elhagyunk. Még soha nem merültem olyan helyen, ahová ne szívesen térnék vissza! Nagyszerű tapasztalataim vannak a Karib-tengerről, a Vörös-tengerről és az Atlanti-óceánról. De ha kénytelen voltam egy különleges helyszínt választani, minden idők kedvenc helyem egy titkos norvég sziget körül van. Évente egyszer-kétszer megyünk oda merülni. A szigetet hatalmas mennyiségű tengeri élőlény és sok történelem veszi körül. Számos roncs található a 16. századból. És minden alkalommal, amikor merülünk, látunk valami újat és érdekeset. Például tavaly nyáron találtam egy teljesen lekerekített követ az óceán fenekén. Körülbelül 10 cm átmérőjű és 400 gramm súlyú volt. Szakértővel megvizsgáltattuk, és kiderült, hogy kézműves kőágyúgolyó a 16. századból. Ezek közül eddig csak tizenegyet találtak.
Kedvenc tengeri élővilág?
Szintén nehéz válaszolni. Több ezer lenyűgöző tengeri élőlénnyel találkoztam, köztük delfinekkel, teknősökkel, kígyókkal és cápákkal. De egy élmény megmaradt az emlékezetemben. Valami különleges történt ezen a télen, Dél-Egyiptomban, egy éjszakai merülés alkalmával. A tengerpart felé tartottunk, amikor visszanéztem, és észrevettem, hogy egy kicsi, torpedó alakú hal úszik közvetlenül mögöttem. Ellene fordítottam a lámpámat. Ez egy bébi barracuda volt. Az a vicces, hogy követett és sokáig velem maradt. Részben védelemnek használt a nagyobb ragadozók ellen, részben pedig búvóhelynek, ahonnan akár kisebb zsákmányt is meg tudott támadni. Megálltunk, és a bababarracuda legalább 15 percig velem maradt. Attól a pillanattól kezdve a „Kis Barracuda” nevet kaptam. Szóval valószínűleg ez a kedvenc tengeri szervezetem.