© A comparison of a normally developed Atlantic killifish embryo (Pic 1) and a PCB-affected embryo (Pic 2): The fish has a deformed heart. Killifish that have evolved tolerance to chemical exposure show limited signs of developmental defects. (c) Bryan Clark/U.S. EPA
© A comparison of a normally developed Atlantic killifish embryo (Pic 1) and a PCB-affected embryo (Pic 2): The fish has a deformed heart. Killifish that have evolved tolerance to chemical exposure show limited signs of developmental defects. (c) Bryan Clark/U.S. EPA
© Atlantic killifish like this one have evolved to adapt to highly toxic levels of pollution.
(c) Andrew Whitehead/UC Davis
Az atlanti ölőhal képes alkalmazkodni a magas szintű szennyezéshez
December 28, 2016
Az Atlanti-óceán vadon élő ölőhal-populációiról megállapították, hogy a
Egy új jelentés szerint képes alkalmazkodni a mérgező szennyezéshez
a Science folyóiratban jelent meg
Több intézmény kutatóiból álló együttműködő csapat
felfedezte, hogy ennek a halnak néhány populációja a városi torkolatokban él
akár 8000-szer jobban ellenállnak a rendkívül mérgező anyagoknak, mint mások
ipari szennyező anyagok, mint a dioxinok, nehézfémek és szénhidrogének.
Az adaptáció mögötti mechanizmus azonosítása, négy genomja
szennyezéstűrő ölőhal vadon élő populációit hasonlították össze
négy nem toleráns populáció.
A tulajdonságért felelős gének a következők voltak
kimutatták, hogy részt vesznek az aril szénhidrogén receptorban (AHR)
jelátviteli útvonal, amely kombinálva a deszenzitizáció megfigyelésével
ennek az útnak a toleráns populációiban való megismerésére vezették a kutatókat
arra a következtetésre jutottak, hogy az AHR útvonal a természetes szelekció kulcsfontosságú célpontja volt.
A Birminghami Egyetem sajtóközleménye szerint:
"
A csapat azt is kimutatta, hogy a potenciálisan negatív hatások
az AHR-útvonal deszenzitizációja javult
kompenzációs alkalmazkodás a sejtciklus szabályozása és az immunrendszer szempontjából
rendszer funkció. Ez a szennyező anyagok sokféleségével kombinálva
torkolatokban jelen van, viszonylag összetett adaptív genotípust eredményez
vadon élő populációkban a laboratóriumi modellekhez képest."
John Colbourne professzor, az Egyetem környezetvédelmi tanszéke
A genomika felügyelte a genomok szekvenálását. Azt mondta, hogy a jelentés
rávilágított a halak folyamatainak összetettségére
alkalmazkodás, mondván, hogy az atlanti vágóhal jó helyzetben van
nagy populációméretük miatt ki kell alakítani a szükséges adaptációkat
és viszonylag magas szintű DNS-diverzitás populációikban.
Hozzátette: "
Ez azt is bemutatja, hogy a populációk DNS-e hogyan különbözik egymástól
szennyező anyagokkal szembeni érzékenységükben felfedhetik a „jeleket”.
vegyi anyagok káros hatásai a környezetben."
Eredményeik ellenére a kutatócsoport óva int attól, hogy ezeket használják
felfedezés a természeti környezet szennyezésének igazolására. Vezető szerző
Andrew Whitehead, a Kaliforniai Egyetem docense
Davis Környezeti Toxikológiai Osztálya azt mondta: "
Sajnos
A legtöbb faj, amelyet megőrizünk, valószínűleg nem tud alkalmazkodni ezekhez
gyors változások, mert nem rendelkeznek a magas genetikai szinttel
variáció, amely lehetővé teszi számukra a gyors fejlődést."
További információ:
A gyorsan ismétlődő genomi táj
evolúciós alkalmazkodás a vadon élő halak mérgező szennyezéséhez