A földrengés metán szivárgását okozza a tengerfenéken

December 20, 2016  A kutatók a 2010-es chilei földrengés utóhatásainak tanulmányozása után teszik közzé megállapításaikat A legtöbb súlyos földrengés a tengerfenék alatt zajlik. Sokáig azt feltételezték, hogy ők felelősek olyan utak létrehozásáért, amelyek lehetővé tették a Föld belsejéből származó gázok beszivárgását a tengervízbe. Most, a 2010-es Maule-i földrengés megfigyelései alapján Chile középső részén, majd ezt követően geokémiai elemzéssel és geofizikai modellezéssel kiegészítve a GEOMAR Helmholtz Kieli Óceánkutató Központ tudósai be tudják bizonyítani ezt az összefüggést. 2010. február 27-én Chilét 8,8-as erősségű földrengés sújtotta, amely szökőárt váltott ki, amely Közép-Chile tengerparti szakaszait érintette. A valaha mért tíz legerősebb földrengés egyike volt. Az áldozatok száma alacsonyabb volt, mint amennyit egy ekkora erejű földrengéstől várni lehetett volna. Az anyagi kár azonban több mint 30 milliárd dollárba került. A földrengés az egyik legjobban megfigyelt földrengés lett, és a rengéseket tudományosan is mérték, mivel több ország kutatócsoportja (köztük a GEOMAR csapata) mérőeszközöket telepített a régióban. A SONNE kutatóhajón, hónapokkal az esemény utáni expedíció során sikerült dokumentálniuk a földrengés következményeit a távirányítású ROV KIEL 6000 járművel. Megfigyeléseik alapján a GEOMAR és a The Cluster of Excellence "The Future Ocean" csapata a nemzetközi Geochemistry, Geophysics, Geosystems folyóiratban tette közzé megállapításait a tengerfenékből származó metánkibocsátásról. Bebizonyították, hogy a 2010-es Maule-i földrengés újabb gázszivárgást okozott Chile partjainál. "Régóta gyanús az összefüggés a tengerfenéken történő metánkibocsátás és az erős földrengések között, de nehéz bizonyítani. Az érintett tengerfenék gyakran több ezer méter mély, és nehezen megközelíthető. A 2010-es adatoknak köszönhetően ma már bizonyítsa ezt” – mondta németül Dr. Jacob Geersen, a vezető szerző. A tanulmány főként a SONNE 2010. szeptemberi és októberi expedíciója során gyűjtött adatokon alapult. A ténylegesen évekkel korábban tervezett expedíció pontosan abba a régióba vezetett, ahol hét hónappal korábban a földrengés epicentruma volt. Ezenkívül a ROV KIEL 6000 óceán mélyére tett kirándulásai során friss repedéseket rögzített a tengerfenéken. "Világosan előbukkantak a földrengés során, mindössze hét hónappal az expedíciónk előtt. Geológiai időskálán ez csak egy szempillantás" - magyarázta Dr. Peter Linke, a GEOMAR társszerzője, aki akkoriban az expedíció koordinátora volt. A csapat a modern szenzortechnológia segítségével már 2010-ben nagyon magas metántartalmat észlelt a repedések körüli vízben. A pontosabb elemzés kimutatta, hogy a metán nem az óceán legfelső rétegeiből, hanem a földkéreg mélyebb területeiről származik. . A geofizikai és geokémiai adatokat, a ROV KIEL 6000-ről készült felvételeket, valamint a szerzők által beszerzett mintákat a felszín alatti geofizikai feszültségszámításokkal egészítettük ki. "A megfigyelések azt mutatják, hogy a földrengés újra aktiválta a mély talajtöréseket, amelyek viszont a metán csatornáiként szolgálnak" - magyarázta Dr. Florian Scholz, a GEOMAR társszerzője. A tanulmány nemzetközi léptékben azt mutatja, hogy az erős földrengések fontos szerepet játszanak a metán tengerfenéken történő szivárgásának kialakulásában és a gázok szállításában a földkéreg mélyéről a felszínre. "További expedíciókra van azonban szükség a földrengés régióiban, mielőtt meg lehetne állapítani, hogy mennyi gáz szabadul fel a tektonikus folyamatok során, hogy ezek a folyamatok változnak-e az idő múlásával, és hogyan, és hogy a gázok eljuthatnak-e a légkörbe" - mondta Dr. Geersen. További információért lásd itt A tanulmány linkje