A metán szivárgás hatása kisebb, mint a szén-dioxid óceáni felszívódása

May 24, 2017 Nemzetközi kutatók az Északi-sarkvidék gázkibocsátását vizsgálják

Az üvegházhatást okozó gáz metán nagy mennyiségben van csapdában a Sarkvidéki tengerfenék. Ha kiszabadul és eléri a légkört, akkor meg fog rontja a globális felmelegedést. Egy nemzetközi kutatócsoport azonban igen felfedezte, hogy a Spitzbergák előtti tengerfenékben metánforrások vannak nem feltétlenül járnak ezzel a hatással; sőt még abban is segíthet távolítsa el az üvegházhatású gázokat a légkörből.

Gázként a metán az egyik leghatékonyabb és leghatékonyabb éghajlatbarát a fosszilis tüzelőanyagok. Mint szabad gáz a légkörben, azonban ez egy erős üvegházhatású gáz, amely meghaladja az üvegházhatást okozó gázt 30-szorosára csökkenti a szén-dioxidot 100 év alatt. Ebből adódóan, sok tudós aggódik a sarkvidéki örökfagy és a tengerfenék miatt, amelyek hatalmas mennyiségű metánt tartanak magukban.

Akkor szabadulnának fel a hőmérséklet emelkedik, és ezt követően felgyorsítja a klímaváltozást? Egy amerikai, norvég és német kutatócsoport tanulmányozta a gázt csere a sarkvidéki tengervíz és a közvetlenül felette lévő légkör között a természetes metánforrások a tengerfenéken. Meglepő következtetésük az volt, hogy az óceán vizei 2000-szer több szén-dioxidot nyeltek el belőle a légkör, mint a légkörbe kiszabaduló metán mennyisége ugyanazokból a vizekből.

"Még akkor is, ha figyelembe vesszük az erősebb üvegházhatást a metán, kisebb hatása van az üvegházhatásra ezek a területek" – mondta németül a GEOMAR társszerzője, Dr. Jens Greinert, Prof.

A tanulmány a közelmúltban jelent meg a nemzetközi szaklapban Proceedings of the National Academy of Sciences of the United States of Amerika (PNAS). A vizsgálat alapjául szolgáló vizsgálatok a közelben zajlottak a norvég Spitzbergák szigete. A norvég kutatás fedélzetén HELMER HANSSEN hajó, a csapat folyamatosan mérte a metán és szén-dioxid koncentrációja az óceánban a közelben felszínen és a levegőben közvetlenül az óceán felszíne felett.

Belül a vizsgálati zónában 80-2600 méteres vízmélységű lelőhelyek voltak ahol a metán bugyborékolt ki a tengerfenékből és bejutott a tengervízbe. Az adatok elemzése megerősítette, hogy a kibocsátott metán igen 80-90 méteres vízmélységben kerül a légkörbe. Azonban azt azt is kimutatta, hogy a legfelső vízrétegek nagy mennyiséget nyeltek el szén-dioxid egyidejűleg.

"A CO2 abszorpciója a metánnál források itt lényegesen nagyobbak voltak, mint a szomszédos területeken anélkül, hogy metán szivárogna a tengerfenékből” – mondta Greinert professzor.

Ennek oka a fotoszintetikus algák. Ők sokkal többek aktív a metánforrások felett, és több szén-dioxidot képes elnyelni. A metánban gazdag vizekkel együtt a tápanyagban gazdag víz folyik ki a tengerfenékről a felszínre, és elősegíti a további növekedést algák.

Greinert professzor ezt a tanulmányt úgy írja le, mint az első, amely megmutatja az összefüggést olyan egyértelműen. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy bármiféle kapcsolat lenne közöttük metánforrások megléte és a talajvíz szállítása a óceán felszíne.

"Ha amit Svalbard közelében megfigyeltünk szélesebb körben előfordul a világ hasonló helyein, előfordulhat azt jelenti, hogy a metánszivárgás nettó hűtőhatást gyakorol az éghajlatra, nem a melegítő hatása, ahogy korábban gondoltuk” – mondta a vezető szerző biogeokémikus, Dr. John Pohlman, az US Geological Survey munkatársa.

Ez pont az ellenkezője annak, amit a tudósok vártak. A megerősítéshez további kutatásokra lenne szükség az óceán más részein a hipotézis.

A tanulmány linkje