Sowing corals: how we could pave the way for effective coral reef restoration

April 19, 2018 A SECORE International a tudósok úttörő szerepet játszottak egy újszerű megközelítés kidolgozásában egyszerűen vessünk korallokat a leromlott zátonyokra, mint ahogy a gazdálkodók palántákat szórnak ki a mezőre. Korábban a koralltelepítések kezelése valóban költséges és időigényes volt. Ezzel az innovatív megközelítéssel minimálisra csökkenthető a kezelés és a költségek, így lehetővé válik a hatékony, nagyszabású zátony helyreállítás. Az elmúlt évtizedben a a korallzátonyok aggasztó elvesztése világszerte arra késztette a tudósokat és a természetvédőket, hogy aktív helyreállítási megközelítésekkel segítsék a zátonyok felépülését. Ezáltal a korallokat leromlott zátonyokra ültetik át, hogy segítsék a gyógyulást. Mostanáig a tényleges helyreállítást búvárok végezték manuálisan, akiknek minden korallt külön-külön kellett rögzíteni, legyen az egy töredék vagy egy szubsztrátumon megtelepedett korallújonc.

Ma a zátonyok degradációja több száz és több ezer négyzetkilométeres léptékben megy végbe. Ezzel szemben a helyreállítási tevékenységek kevesebb mint egy hektáron zajlanak; korlátozzák a munkaigényes, és ezért költséges, jelenleg rendelkezésre álló technikák.

Hogyan működik? "Ha azt akarjuk, hogy a helyreállítás jelentősebb szerepet játsszon a korallzátonyok védelmében, új irányokba kell gondolnunk. Van kifejlesztette vetési megközelítésünket , hogy lehetővé tegye nagyszámú korall kezelését nagyon rövid idő alatt, jelentős mértékben Ez egy fontos lépés a korall-restaurálás jelentős mértékű megvalósítása felé” – mondja Dr. Dirk Petersen, a SECORE International ügyvezető igazgatója. A vetési megközelítésben a koralllárvákat speciálisan kialakított szubsztrátumokra telepítik, a korallt és a szubsztrátot együtt, úgynevezett "magoló egységekkel". Ezeket a vetőegységeket a zátonyra vetik úgy, hogy egyszerűen beékelik őket a résekbe, mivel formájuk miatt önstabilizálódnak, és nem igényelnek kézi rögzítést. Egy idő után természetes folyamatok révén kötődnek a zátonyhoz, például Crustose Coralline Algae (CCA) ragasztja a talajhoz. A Vetőegységeket a jövőben csónakból vagy drónnal is vethetik.

Egy példa: egy hektáron 10 000 egyedi korall átültetése általános módszerekkel több száz-néhány ezer emberórát igényel. "Ugyanannyi korall vetése kevesebb mint 50 munkaóra alatt elérhető, ami több mint 90 százalékos időmegtakarítást jelent. Ezenkívül az anyagköltség akár egyharmadával is csökkenthető, ami jelentős előrelépést jelent a jövőbeni helyreállítási munkák számára” – mondja a SECORE Dr. Margaret Miller kutatási igazgató .< b>

A korallok szexuális szaporodása és amp; genetikai sokféleség Curaçaón a csapat a golflabdakorallok (Favia fragum) kolóniái által szabadon bocsátott lárvákat gyűjtött. „Nem sokkal az átvétel után megegyeztünk lárvák speciálisan kialakított, cementből készült tetrapod alakú szubsztrátumokon” – magyarázza Dr. Valérie Chamberland, aki a Curaçaóról szóló tanulmány terepkutatását vezette. Szexuális úton terjedő anyagokkal való munka korallok fenntartják a genetikai sokféleséget. Különböző génkombinációk, úgynevezett genotípusok keletkeznek a populáción belül rekombinációval – a szülők genetikai jellemzőinek átrendeződésével utódaik között. Az új genetikai kombinációk egyes korall-utódokat felvértezhetnek olyan képességekkel, hogy jobban megbirkózzanak a mai és a jövőbeli körülményekkel, mint a küszködő szüleik. "Ez létfontosságú minden korallfaj számára az éghajlatváltozással szemben. Ily módon olyan korallokhoz juthatunk, amelyek például jobban ellenállnak a vízhőmérséklet emelkedésének" - mondja Dirk Petersen. Három héttel később a megtelepedett koralllárvák kezdeti korallpolipokká változtak, és az egységeket a Curaçao Sea Akvárium előtti zátonyra vetették. "A tetrapodák szubsztrátumának sajátos formája lehetővé tette, hogy a vetőegységeket egyszerűen a zátony természetes hasadékaiba ékeljük be. A legtöbb vetőegység néhány héten belül stabil volt, vagy résekbe rögzítve, vagy természetes módon a zátony keretére rögzítve" - ​​mondja Valérie Chamberland. Segítsük a baba korallokat a túlélésben Az aljzatok kialakítása nemcsak a zátonyhoz való kötődést segíti elő, hanemt a koralltelepesek túlélését is. Az aljzatokon a kiskorallok védett helyet találhatnak, ahol megtelepedhetnek. "A vetőegységek felületének különböző tájolása és integrált barázdái mikroélőhelyeket teremtenek a koralltelepesek számára. Ott a fiatal és nagyon sérülékeny korallokra ható versengés és ragadozás csökken ahhoz képest, amikor a lárvák közvetlenül a zátonyon telepednek meg. Ez döntő fontosságú, mivel eredményeink azt mutatják, hogy a korai letelepedés utáni életszakasz jelenti a szűk keresztmetszetet a fiatal korallok túlélése szempontjából” – mondja Dirk Petersen. A vetést követő tizenkét hónapban a tudósok szorosan figyelemmel kísérték a szubsztrátum zátonyhoz való kötődését és a koralltelepesek túlélési arányát. "20-30 lárvát telepítettünk minden szubsztrátumra, hogy ideális esetben egy korall telepedjen meg vetési egységenként hosszú távon. Egy év elteltével az egységek több mint felét sikerült visszaszerezni, és még mindig legalább egy korallt rejtettek magukban, ami teljesítette ezt a célt, amely a sikeres helyreállításhoz szükséges” – magyarázza Valerie Chamberland. A következő lépés megtétele Eddig a leülepedett korallok vetését kísérleti kísérletben tesztelték – most sokkal nagyobb léptékben kell tesztelni. 50 000-100 000 szubsztrát egyetlen helyen és ívási időszakon belüli feldolgozása jelentős logisztikai és mérnöki kihívásokkal jár. A SECORE és partnerei jelenleg azon dolgoznak, hogy leküzdjék ezeket a kihívásokat a közelmúltban elindított Globális korall-helyreállítási projekt. Eredeti tanulmány a Nature's Scientific Reports-ban: Az új vetési módszer csökkenti a költségeket és a kitelepítéshez szükséges időt Szexuális úton szaporított korallok a zátonyok helyreállításához
Szerző:Dr. Carin Jantzen Kommunikáció és Public Relations SECORE International, Inc.