Óceánsavasodás és tengeri közösségek

August 5, 2015 Mikor az óceán savasodása felerősödik, melyik faj lesz a végső túlélő? Milyen hatással van az óceánok elsavasodása a plankton közösségre és a tengeri ökológiai tápláléklánc anyagáramlására? A bergeni (Norvégia) Raunefjordban végzett két hónapos kutatás után a GEOMAR Helmholtz Center for Ocean Research Kiel tudósai választ kaptak ezekre a kérdésekre. Nyilván attól függ, hogy melyik fajhoz tartozik. Nyolc lebegő kísérleti KOSMOS (Kiel Offshore Mesocosms for Future Ocean Simulations) mezokozmosz segítségével a tudósok azt vizsgálták, hogyan reagálnak az összetett tengeri közösségek a légkörből származó szén-dioxid-felvétel különböző szintjeire. Ezen mezokozmoszok közül négyben megemelkedett a szén-dioxid-koncentráció.

Ulf Riebesell professzor, a GEOMAR biológiai oceanográfia professzora és a kísérlet koordinátora szerint "egyik korábbi tanulmány sem tárt fel ilyen egyértelműen az egyik, hogy a táplálékhálón belüli kölcsönhatások hogyan határozzák meg a planktonközösség érzékenységét az óceánok elsavasodásával szemben."
Az egysejtű Emiliania huxleyi alkalmazkodóképességének tesztelésére a tudósok olyan alanyokat használtak fel, akik korábban a laboratóriumban éltek. több mint 2500 nemzedék savas körülmények között. Ennyi nemzedék után az élőlények eléggé fejlődtek ahhoz, hogy életben maradjanak a mezokozmoszokon belüli savas körülmények között? A válasz nem volt. A szervezet továbbra is megnövekedett pusztulási arányt és alacsonyabb népsűrűséget szenvedett el. Mivel az Emiliania huxleyi képes szén-dioxid tárolására és klímahűtő gáz-dimetil-szulfid (DMS) előállítására, rossz hír lenne, ha kevesebb lenne a környezetünkben. Egy másik szervezet, amely súlyos következményekkel járna, a Limacina helicina pteropoda, amely a tengeri emlősök, halak és tengeri madarak étrendjének fontos részét képezi. Néha „tengeri pillangónak” nevezik, héja aragonitból, egy kalcium-karbonátból készül, amely savas körülmények között könnyen oldódik.
"Ha a pteropoda az óceánok elsavasodásától szenved, egy fontos láncszem elveszhet a táplálékhálózaton belül" - mondta Dr. Silke Lischka, a GEOMAR tengerbiológusa.
Ez azonban nem minden végzet és komor, egyes fajok, például a piko-fitoplankton és a nagyobb zooplankton, az Oikopleura dioica, magasabb szén-dioxid-koncentráció mellett virágzott a mezokozmoszban. "Az Oikopleura dioica egy bőséges plankton zsákállat, globális elterjedéssel" - magyarázta Jean-Marie Bouquet, a Sars Nemzetközi Tengeri Molekuláris Biológiai Központ kutatómérnöke és a Bergeni Egyetem PhD-hallgatója.

Hozzátette, hogy egy olyan összetett kocsonyás szerkezetben él, amely lehetővé tette számára, hogy hatékonyan megragadja az élelmiszer-részecskék széles skáláját, és populációja kedvező körülmények között gyorsan növekedhet. "Ily módon nagy populációk fejlődhetnek ki, és képesek megváltoztatni az egész táplálékhálózatot."
Pontosan ezt figyelték meg a tudósok a mezokozmoszokon belül. A két hónapos kutatás adatai és elemzései a legkisebbtől a legnagyobb planktonig és hallárvákig a teljes spektrumot lefedték, valamint a táplálékháló különböző szintjein zajló anyagok cseréjét és kölcsönhatásait. Mondanunk sem kell, hogy biztosan következményei lehetnek a tengerre nézve a biológiai sokféleség, az ökológiai egyensúly és az óceánok elsavasodása következtében a tengerben zajló anyagcsere. Az, hogy mennyire bizonyulnak komolynak, attól függ, hogy jelenleg mennyire vagyunk sikeresek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. További információ:  http://www.geomar.de