Klímaváltozás: Nemo bajban van

A bohóchal nem tud alkalmazkodni a gyors környezeti változásokhoz

A közkedvelt kökörcsinhal, amely a "Némo keresése" és a "Finding Dorie" című filmek révén vált népszerűvé, nem rendelkezik a genetikai képességekkel alkalmazkodni a környezet gyors változásaihoz – derül ki a francia Nemzeti Tudományos Kutatási Központ (CNRS) és a Woods Hole Oceanográfiai Intézet (WHOI) friss tanulmányából.

Egy nemzetközi kutatócsoport több mint egy évtizede figyelte a bohóchalakat a Kimbe-öböl lagúnáiban, amely a biodiverzitás egyik gócpontja Pápua Új-Guineában. A populáció DNS-ének genetikai elemzésével a kutatók ki tudták számítani, hogy képesek alkalmazkodni az élőhely változásaihoz. Azt találták, hogy a bohóchalak nagy családjait, amelyek több generáción át ívelnek át, jó minőségű élőhelyek kötik össze, nem pedig közös gének.

"Az itt közölt eredményeket egy hatalmas mintavételi és DNS-szekvenálási erőfeszítés tette lehetővé, amely nem bármely tengeri faj esetében elvégezték” – mondja Simon Thorrold, a WHOI biológusa, a tanulmány társszerzője. "Számunkra a legnagyobb meglepetés volt a legzavaróbb is: a természetvédelmi erőfeszítések nem hagyatkozhatnak genetikai adaptációra, hogy megvédjék a bohóchalakat a klímaváltozás hatásaitól – úgy tűnik, Nemo nem fogja tudni megmenteni magát."

A bohóchalaknak otthont adó kökörcsin minősége jelentősen, átlagosan 50 százalékban hozzájárul a túlélési és megújulási képességükhöz. Ha a kökörcsin egészséges marad, a bohóchalpopuláció megmarad. Amikor azonban az általuk otthonnak nevezett kökörcsineket és korallzátonyokat érinti a globális felmelegedés, a bohóchalak bajba kerülnek.

"A Nemo tehát ki van szolgáltatva egy évről évre romló élőhelynek, és ésszerűtlen azt várni egy bohóchaltól, hogy genetikailag elég gyorsan alkalmazkodjon ahhoz, hogy a lagúnákban maradjon, így a halak túlélési esélye csak attól függ, hogy képesek vagyunk-e megőrizni élőhelyének minőségét” – magyarázza Benoit Pujol, a CNRS evolúciós genetikusa.