SSI x Edges of Earth: Miért semmihez sem fogható a Karácsony-sziget búvárkodása?

Adam Moore

A búvárcsónakból való kilépés első lépése olyan volt, mintha a végtelenbe léptem volna. A végtelen kékségbe zuhanva a víz tisztasága annyira szürreális volt, hogy szinte zavaróvá vált. Alattam hatalmas korallkertek terültek el, földszínű árnyalataik – barnák, narancsok, zöldek – gazdag, természetes palettát alkottak. Ezek nem azok a neonszínű zátonyok, amelyeket a trópusi brosúrákban látni, hanem valami földhözragadtabb, inkább arra emlékeztettek, amihez én személyesen hozzászoktam a merülések során. Azokra a zátonyokra emlékeztettek, amelyekhez az ausztráliai búvárkodás során hozzászoktam – nyersek, egészségesek és annyira élők. Visszarepített az Elfeledett Partra , ahol először tanultam meg búvárkodni , egy távoli vadonba, amelyet a legtöbben ritkán látnak. A Karácsony-sziget, amely az Indiai-óceán szívében, minden szárazföldtől távol fekszik, ugyanolyan megszelídítetlennek érződött. Másfél év expedíció után először éreztem magam teljesen otthon. A Karácsony-szigeten merültem, és hihetetlen volt.

Mi teszi különlegessé a búvárkodást a Karácsony-szigeten?

A hozzáértők számára a Karácsony-szigeten való búvárkodás gyakran suttogva jut eszükbe, mint kötelező program. Sokak számára azonban a név inkább a sziget összetett történelmére asszociál, ahol egy nagy horderejű fogvatartási központ működött. A fő migrációs útvonalak közelében fekvő sziget a 2000-es évek elejétől Ausztrália tengeri bevándorlási politikájának központi elemévé vált. A fogvatartási központ hajóval érkező menedékkérőket fogadott be, feszült fejezetet nyitva a sziget történetében. Évekig működött, és központi szerepet játszott a migrációról és az emberi jogokról szóló nemzetközi vitákban, mielőtt végül bezárták.

A Karácsony-sziget most visszaszerzi – véleményem szerint – valódi identitását, amely páratlan biodiverzitásában és a tengeren található élővilágban gyökerezik. A Karácsony-sziget Nemzeti Park és a Karácsony-sziget Tengeri Park adatai szerint közel 75%-os korallborításával a bolygó legegészségesebb zátonyai közé tartozik.

Az indonéziai Jakartától 492 kilométerre délre, Ausztrália szárazföldjétől pedig 2600 kilométerre északnyugatra fekvő, elszigetelt tengeri hegycsúcs (amely közelebbről furcsán egy terrier kutyára hasonlít a térképen) igazi tengeri epicentrummá vált.

Az erős óceáni áramlatok találkozásánál elhelyezkedő zátonyai nemcsak túlélik, hanem aktívan virágoznak is – ami ritkaság a mai modern világban.

A helyzet az, hogy az uralkodó szelek és hullámok az év 10-11 hónapjában uralják a Karácsony-szigetet, ami az évszaktól függően gyakran sok merülőhelyet megközelíthetetlenné tesz. A Karácsony-szigeten búvárkodni azt jelenti, hogy átadjuk magunkat az időjárásnak, és a sziget azon oldalát fedezzük fel, amelyet az megenged.

A legtöbb merülés jellemzően az északi partvidék mentén történik,a Flying Fish Cove közelében, mivel ott általában kedvezőek a körülmények. A nyugati partvidék, ahol a Dales és a Ramsari vizes élőhely található, nehezebben megközelíthető a távolság és a viharos víz miatt. Látogatásunk során azonban a szél megváltozott, így kénytelenek voltunk a keleti oldalt felfedezni – egy távoli, ritkán látogatott területet, amely az Ethel Beachen keresztül közelíthető meg.

Általában ezt az oldalt csapkodja a szél és a hullámok, amiből nekünk is volt lehetőségünk részese lenni, miközben a legtávolabbi jelzett merülőhely, a "South Point" felé tartottunk, ami tényleg a lehető legtávolabbi.

Minden alkalommal, amikor leszálltam az SSI-hez kapcsolódó Extra Divers hajóról – az egyetlen hajóról, amely merészen kimerült a vízre, miközben az alacsony nyomású rendszerek közeledtek –, nem tudtam nem élvezni a teljes távoliság érzését. Ritka kiváltság volt felfedezni ezeket az érintetlen vizeket, ilyen messze a trópusi búvárturizmustól. Egy olyan helyen merültem, amelybe beleszerettem abban a pillanatban, amikor megpillantottam a meredek sziklafalakat a repülésünk során.

Eljutni a Karácsony-szigetre

A repülőjegyekről jut eszembe: a Karácsony-szigetre jutás kicsit kapkodós volt számunkra, pedig már közel egy éve David Watchornnal, az Extra Divers karizmatikus menedzserével egyeztettem. Az indulásunk előtti napokban nem voltam biztos benne, hogy tényleg sikerülni fog – és a szívem csendben szakadt meg.

Ez azért van, mert a Kókusz- (Keeling-) szigetek hasonló szigetéhez hasonlóan Ausztrália szárazföldjéről ide sem igazán zökkenőmentes eljutni. A perthi repülőút mindössze négy óra non-stop, de logisztikai akadályok bőven akadoznak.

Például a sziget leszállópályáján hiányzik a földi irányításhoz hasonló infrastruktúra, ami azt jelenti, hogy a pilóta teljes mértékben a látási viszonyok alapján tud leszállni. Ha felhőtakaró takarja el a kifutópályát, a gép addig köröz, amíg kitisztulnak a körülmények, vagy ha kevés az üzemanyag, egyenesen visszaindul Perthbe.

Az alacsony nyomású rendszerek gyakran hoznak szelet és sűrű felhőket – mindkettő miatt a leszállás kiszámíthatatlan kockázat. Ez a hely nem a gyenge idegzetűeknek vagy a szigorú menetrendhez kötötteknek való. Ez a hely azoknak szól, akik igazán szeretnék megtapasztalni a Karácsony-sziget búvárkodását, és hajlandóak megkockáztatni.

További linkek: Új merülőhelyeket fedeztek fel a Karácsony-szigeten

De mint egy karácsonyi csoda (ami nagyjából akkor történt, amikor a szigeten voltunk), egy hétre leszálltunk, és a tervek szerint vissza is értünk Perth-be. A Karácsony-szigeten való búvárkodás pedig semmivel sem volt rosszabb, mint amire számítottam, ha nem több!

Minden merülés olyan volt, mintha egy álomba csöppentünk volna – egy óra víz alatt, majd nyugodt felszíni szünetek. A hullámok felett az endemikus Abbott-szulák, az arany csónakbombák és a Karácsony-szigeti fregattmadarak köröztek a fejünk felett, csikorgásukkal jelezve, hogy nézzünk fel. Minden egyes észlelés éljenzést váltott ki a hajóról, és a merülések között hallgattuk, ahogy David mesélt arról, milyen az élet ezen a nyers, távoli szigeten, ahol mindössze két merülési művelet egyikét irányítja.

Az ő szemszögéből, mint a sziget kevés ökoturisztikai üzemeltetőjének egyike, a Karácsony-sziget búvárkodását az teszi különlegessé, hogy a vizek a Karácsony-sziget Tengeri Park részét képezik, amely Ausztrália egyik legnagyobb tengeri védett területe.

A 2022-ben alapított park hihetetlen, 277 000 négyzetkilométeren terül el, védve egy olyan területet, amely ökológiailag jelentős és hatalmas. A tengeri park védi ezt a valószerűtlen korallzátony-rendszert, meredek szakadékokat és kritikus élőhelyeket biztosít a vándorló fajok, például a bálnacápák és a fonódelfinek számára.

A kijelölése tükrözi a biológiai sokféleség megőrzése iránti elkötelezettséget, miközben egyensúlyt teremt a helyi közösség igényeivel, amely kulturális és gazdasági megélhetése szempontjából ezekre a vizekre támaszkodik.

A Karácsony-szigeten való búvárkodás lehetőséget kínál arra, hogy felfedezzünk egy olyan víz alatti világot, amelyet nagyrészt érintetlenül hagyott az emberi beavatkozás – ami ritkaságszámba megy az egyre stresszesebb óceánjainkban.

Mélyebben is elmerült a részletekben, és elmagyarázta, hogy itt több mint 575 zátonyokhoz kötődő halfajjal találkozhatunk, a kíváncsi bohóchalaktól, amelyek a szellőrózsák között cikáznak, egészen a zátonyon legelésző sebészhalrajokig. A víz alatti táj élénk, kecskehalak szitálják a homokot márnáikkal, murénák kandikálnak ki a korallrepedésekből, és pillangóhalak siklanak kecsesen feltűnő színeikkel.

Olyan nyílt tengeri fajok úszkálnak a nyílt vizeken, mint a barrakuda, a tonhal, sőt, néha egy-egy cetcápa is. A zátonyon papagájhalakat láthatunk, amint korallokat őrölnek homokká, ajakoshalakat, amelyek tisztítóállomásokat tartanak fenn, és az összetéveszthetetlen mór bálványt merész sárga, fekete és fehér csíkjaival.

Globális gócpont a hibrid halfajok számára

A sziget a hibrid halfajok globális gócpontjává is vált – egy olyan jelenség, amelyet máshol ritkán figyelnek meg –, és David is szívesen rámutatott erre. Az Indiai-óceán és a Csendes-óceán metszéspontjában fekvő sziget távoli fekvése egyedülálló környezetet teremt, ahol mindkét óceán fajai együtt élnek, sőt néha keresztezik is egymást.

Ez a keveredés hibrideket hoz létre, két szülőfaj lenyűgöző keverékét, ami teljesen új és jellegzetes halakat eredményez. Hibrideket számos halcsaládban észleltek, beleértve a sebészhalat, a pillangóhalat, az angyalhalat, a sárhalat, a ajakoshalat és a varangyhalat.

Ezek a hibridek gyakran kitűnnek feltűnő és szokatlan színmintázatuk miatt, amelyek mindkét szülőfaj tulajdonságait ötvözik. Például egy sebészhal-rajban ki lehet pillantani egy kissé szokatlan mintázatú egyedet – ami a hibridizáció egyértelmű jele. Ezen hibridek némelyike annyira ritka, hogy csak elszigetelt megfigyelések alapján azonosították őket, míg másokat rendszeresen látni szülőfajuk mellett úszni, ami miatt megszállottan szerettem volna őket megfigyelni.

Állítólag a sziget legalább 11 dokumentált hibridnek ad otthont, amelyek a tudósok szerint akkor fordulnak elő, amikor az egyik szülőfaj ritka, és nem képes saját fajtájú párt találni, ami arra készteti, hogy kereszteződjön a következő legközelebbi fajjal. Ez egy ritka betekintés a tengeri élővilág alkalmazkodóképességébe, amely a legtöbb búvár számára nem teljesen ismert.

KAPCSOLÓDÓ: Ausztrália 12 legjobb merülőhelye

Mindez azért történik itt, mert a Karácsony-sziget eredetileg egy tengerparti hegycsúcsként kezdődött – egy elsüllyedt vulkanikus hegycsúcsként, amely az óceán fenekéről emelkedik ki, de nem éri el teljesen a felszínt. Idővel azzá a szigetté fejlődött, amelyet ma látunk, gazdag víz alatti ökoszisztémákkal körülvéve.

A környező fenékhegyek, amelyek a tengeri biodiverzitás mágnesei, történelmileg vonzották a kereskedelmi halászatot. Ezeket a vizeket azonban ma már egy olyan tengergazdálkodási terv részeként védik, amelynek célja a környezet védelme és a fenntartható tevékenységek támogatása.

A terv a Karácsony-sziget körüli 200 tengeri mérföldes területet zöld zónává jelöli ki, amely a legmagasabb szintű védelmet nyújtja, és ahol az olyan tevékenységek, mint a kereskedelmi halászat, korlátozottak. A szigethez közelebb, 12 tengeri mérföldön belül található a sárga zóna, ahol a szabályozott tevékenységek, mint a hobbihorgászat és a búvárkodás engedélyezettek.

A sárga zónában búvárkodtunk a Karácsony-szigeten, Daviddel ügyelve arra, hogy ne fújjon túl agresszíven a szél. Nem láttunk meg a nehezen megtalálható cetcápákat, és minden merülésnél cápák vettek körül minket.

De találkoztunk csalilabdákkal, amelyek között selymes cápák cikáztak, fehér orrú cápák cirkáltak a zátonyokon, és kecses marhaorrúak és sasráják suhantak el mellettünk, közelebbről is szemügyre véve minket. Bár hihetetlen, ez nem volt számomra vonzó. Ez a zátony volt az – semmihez sem hasonlítható, amit több mint másfél évnyi expedícióm során láttam –, ahol a csapattal az utolsó megmaradt vad helyeket kerestük, amelyeket nem pusztított el emberi beavatkozás.

Ennek ellenére az emberiség jelenlétének jelei nem voltak teljesen hiányoznak. A vízben lévő szemét valóban emlékeztetett azokra a kihívásokra, amelyekkel még a legeldugottabb helyek is szembesülnek. A Tangaroa Blue Foundation tájékoztatott minket erről a problémáról, egy olyan csoporttól, amely fáradhatatlanul küzd az Ázsiából a szigetre áramló tengeri törmelék ellen.

TUDJON MEG TÖBBET: 15 fontos tény az óceánszennyezésről és hogyan segíthet Ön is

Az évszaktól függően a strandok – ami már amúgy is ritkaságszámba megy ezen a tengerparti hegyen – eláraszthatók hulladékkal. Még decemberben is, a törmelékfelhalmozódás szempontjából csendesebb időszakban, a partvonalat műanyaggal, elhagyott horgászfelszerelésekkel és szinte szürreális mennyiségű eldobott papuccsal teli szeméttel találtuk tele.

Hogy első kézből foglalkozzunk a problémával, csatlakoztunk Hayley Cookhoz, a Tangaroa Blue Alapítvány Indiai-óceáni Területek projektkoordinátorához egy tengerparti takarításon. Az Ausztrál Tengeri Törmelék Kezdeményezésen keresztül a Tangaroa Blue nyomon követi a hulladék eredetét, hogy jobban megértse és enyhítse a problémát.

Minden egyes összegyűjtött tárgyat – legyen az egy horgászúszó, egy palackkupak vagy egy újabb papucs – egy országos adatbázisba katalogizálnak. Ezek az adatok elősegítik a szakpolitikai változtatásokat, az oktatási tevékenységeket és a közösségi szerepvállalást, képessé téve az egyéneket és csoportokat – beleértve a búvárokat is – arra, hogy aktív szerepet játsszanak a tengeri környezet védelmében .

A takarítás során négyen több mint 1000 darab törmeléket gyűjtöttünk össze egy félreeső, a nyilvánosság számára hozzáférhetetlen strandról, ami jól mutatja, mennyire átható a probléma. Hayley rendíthetetlen elkötelezettsége a szemétáradat kezelése iránt egyszerre volt alázatra intő és kijózanító.

A Karácsony-sziget partjai nemcsak helyi hulladékot halmoznak fel; globális vízgyűjtőként szolgálnak, viselve a délkelet-ázsiai szennyezés terhét. Hayley és a szigeten dolgozó önkéntesekből álló csapata mégis ezeket a takarítási erőfeszítéseket gyakorlatias meglátásokká alakítja, és a látszólag leküzdhetetlen problémát érdemi előrelépéssé alakítja.

Számomra ez az élmény egy pofon volt az arcul – egy zsigeri ébresztő. Az, hogy első kézből láthattam ezeket a merülőhelyeket és strandokat – gyönyörűeket, mégis sebhelyeseket –, emlékeztetett arra, mennyire összekapcsolódik a világunk.

Ha olyan szerencsénk van, hogy olyan helyekre látogathatunk el, mint a Karácsony-sziget, felelősségteljesen kell merülnünk, és aktívan védenünk kell ezeket a törékeny ökoszisztémákat. Ez azt jelenti, hogy be kell tartanunk a fenntartható búvárkodási gyakorlatokat, tiszteletben kell tartanunk a tengeri élővilágot, és minimalizálnunk kell a környezetre gyakorolt hatásunkat, amíg itt tartózkodunk.

De túlmutat a vízen is – terjeszti a figyelmet, támogatja a helyi természetvédelmi kezdeményezéseket és szorgalmazza a rendszerszintű változásokat. A Karácsony-szigeten való búvárkodás ritka, rendkívüli betekintést nyújt abba, hogy milyen is lehet egy virágzó tengeri világ. Rajtunk múlik, különösen búvárokként, hogy biztosítsuk, hogy ezek a helyek pontosan olyanok maradjanak, amilyenek – epikus vad foltok, amelyek kiállják az idő próbáját.

Készen állsz felfedezni a világ egyik legeldugottabb és lélegzetelállítóbb búvárhelyét?

Kezdd el tervezni a kalandodat még ma!

—

Andi Cross az SSI nagykövete és az Edges of Earth expedíció vezetője, aki a pozitív óceáni fejlődésről és a világ tudatosabb felfedezéséről szóló történeteket emeli ki. Ha naprakész szeretne maradni az expedícióval, kövesse a csapatot Instagramon , LinkedInen , TikTokon , YouTube -on és a weboldalukon .