© Tristan Rock Lobster on one of Mount Vema's summits. (c) Richard Barnden, Greenpeace
© A small group of sea goldies sheltering under a coral-decorated overhang. (c) Richard Barnden, Greenpeace
© Diving operation at Vema seamount (c) Richard Barnden, Greenpeace
© Marine wildlife at Vema seamount (c) Richard Barnden, Greenpeace
© A Tristan Rock Lobster (Jasus tristani) on one of Mount Vema’s slopes. (c) Richard Barnden, Greenpeace
Paradicsomi biodiverzitás az Atlanti-óceánon
November 7, 2019
Az élet a Vema-hegyen fellendül a halászati tilalom utánA Greenpeace aktivistái az "Arctic Sunrise" fedélzetén lenyűgöző bizonyítékot találtak a védett tengeri területek hatékonyságára a délkeleti Vema mélytengeri hegyen Atlanti. A környezetvédelmi szervezet búvárai a biodiverzitás paradicsomát fedezték fel a Seebergen, amely 4600 méterről közvetlenül a víz felszíne alá emelkedik.
Sárgafarkú makréla, csíkos keszeg, korall, alga és számos rákféle talált ideálisnak. életkörülmények a mélytengeri Vema hegyen - csaknem 1000 kilométerre az afrikai szárazföldtől. Az alsó lejtőin fekete korallok és színes gorgoniak élnek. Még a Vemán a kihalt Tristan homárállomány is újra fellendül, miután a délkelet-atlanti halászati gazdálkodási szervezet (SEAFO) 2007-ben betiltotta a tengerfenéken folytatott halászatot. Több tucat ilyen állatot figyeltek meg búvárok. "Meglepődünk, hogy ennyi trisztán homárt látunk, a halászati tilalom nélkül ez a faj sokáig elveszett volna" - mondja a Greenpeace tengerbiológusa és búvára, Thilo Maack a helyszínen. "A Vema azt mutatja, hogy az óceánok helyreállnak, ha időt és védett helyet kapnak."
A környezetvédők fokozott védelmet és következetes fellépést követelnek a halálos szellemhálók és az óceánokban eldobott halászfelszerelések ellen. A halászati ágazat elveszett vagy elhagyott homárketrecei, amelyeket a Greenpeace még a Vema-hegyen is dokumentált, még mindig fenyegeti a tengeri élőlényeket, és halálos csapdává válnak halak, rákok és más tengeri állatok számára.
Évente körülbelül 640 000 tonna régi horgászfelszerelések, például hálók, bóják, zsinórok, csapdák és kosarak halászati hulladékként az óceánokban landolnak, és mintegy tíz százalékot tesznek ki a műanyaghulladékból. Az összes használt háló hat százaléka, az összes csapda kilenc százaléka és a horogsorok 29 százaléka a tengerbe kerül. A fókák különösen gyakran érintettek, mivel nagy biológiai sokféleségük miatt erősen halásznak. Ezt megerősíti egy
új Greenpeace-jelentés. "Dühít, hogy egy ilyen távoli helyen régi halászati szemetet találok." - mondja Maack. "Az olyan helyeknek, mint a Vema-hegy, átfogó védelemre van szükség minden emberi hozzáférés ellen, és valakit, aki ezt a védelmet következetesen alkalmazza."
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének meg kell védenie az óceánok 30 százalékát< br>
Az "Arctic Sunrise" útja a mélytengeri hegyhez az északi pólustól a déli pólusig tartó nagy hajóexpedíció része, számos megállóval a nyílt tenger paradicsomaiban. A Greenpeace felszólítja az ENSZ-t, hogy jövőre fogadjon el egy ambiciózus, jogilag kötelező érvényű óceánvédelmi szerződést, amely 2030-ra a tengerek 30%-át védi. A tárgyalások azonban nem vezetnek előre. Csak átfogó védelmi intézkedésekkel és a védett területek kijelölésére, valamint a túlhalászás, szemetelés vagy nyersanyagbányászat elleni egyértelmű szabályokkal lehet megmenteni az óceánokat, mint táplálékforrást és a legfontosabb CO2-tárolót.