Atlanti-óceán: új eredmények a mélyvízképződéssel és az óceáni áramlatokkal kapcsolatban

A hosszú távú megfigyelések ellentmondanak a korábbi nézeteknek

A szubpoláris Észak-Atlanti-óceán döntő szerepet játszik a globális óceáni keringésben. A felszínhez közeli hűtéssel a meleg víz hideg és nehéz mélyvízzé alakul, amely egyenlítői mélységben folyik. A modelladatok alapján korábban azt feltételezték, hogy a mélyvíz nagy része a Labrador-tengerben keletkezik. A GEOMAR Helmholtz Óceánkutató Kieli Központ részvételével létrejött nemzetközi konzorcium hosszú távú megfigyelései azt mutatják, hogy a meridionális felborulási körforgásban az Atlanti-óceán északi keleti részén zajlik jelentős mértékben.

Az óceáni áramlatokat főként a következők okozzák: szél és a tengervíz sűrűségének különbségei. Az Atlanti-óceán északi részén folyó áramlatok szempontjából mindkét folyamat fontos. A meleg, sóban gazdag víz a Golf-áramlaton és lábánál messze északra kerül. A víz lehűl, ami a tengervíz sűrűségének növekedéséhez vezet, és ezáltal csökkenését okozza. A sűrű mélyvíz ezután ismét az Egyenlítő felé folyik. Ezt az áramlási rendszert atlanti meridionális borulási cirkulációnak (AMOC) is nevezik. Nagy jelentősége van az éghajlat szempontjából, különösen a viszonylag enyhe tél miatt Észak-Európában. Egyes régiókban, különösen a Labrador-tengeren, a felszíni víz a mélytengerbe süllyedhet. Az édesvíz utánpótlás, mint például a földháló olvadása a globális felmelegedés következtében, csökkenti a felszíni vizek sűrűségét. A mélyvízi képződmény kiszáradása és ezzel a meridionális bukókeringés közvetlen hatással lenne az európai éghajlatra.

"Az atlanti meridionális bukókeringés egy összetett mechanizmus, számos folyamattal. Közvetlen megfigyelések ezért ritkák, és sok kapcsolat eddig csak modelltanulmányokból származott” – magyarázza Dr. med. Johannes Karstensen a GEOMAR-tól, a Science nemzetközi folyóiratban most megjelent tanulmány egyik társszerzője. Ezen elméleti megállapítások modelleken alapuló megfigyelések igazolása érdekében 2014-ben „OSNAP” néven (borulás a szubpoláris észak-atlanti programban) hét ország részvételével megkezdődött az Atlanti-óceán szubpoláris felborulási keringésének első teljes felmérése. Az OSNAP megfigyelőrendszer két részre oszlik: a Labrador-tengeren át, Kanadától Grönland déli csücskéig, és tovább az Észak-Atlanti-óceán keleti szubpoláris csúcsáig, Grönland déli csücskétől Skóciáig. A rendszer gerincét nagyszámú állandó mérőállomás (horgonyzás) alkotja. Az állomásokon folyamatosan rögzítik az áramlási adatokat, valamint a víz hőmérsékletét és sótartalmát.

"Az OSNAP mérésekből származó 21 hónapos borulási cirkuláció idősorában elképesztően nagy változékonyságot tapasztalunk. A legmeglepőbb eredmény azonban jelenleg az, hogy a Labrador-tenger, amelyet mindig is a legfontosabb mélyvízképződési régiónak tartottunk, csak mintegy 15 százalékban járul hozzá az atlanti meridionális bukókeringéshez. adaptálni kell a mélyvízképződés és -keringés koncepcióját. Fontos az OSNAP idősorok fluktuációiért felelős folyamatok pontosabb azonosítása" – mondta Dr. Karstensen.

"Pl. , elképzelhető, hogy a 2014-től 2016-ig tartó OSNAP mérési periódus a meridionális keringésnek csak egy meghatározott feltételét mutatta ki. Ez a kérdés csak hosszabb méréssorozatokkal határozható meg" – magyarázza Dr. med. Karstensen. 2018 nyarán az Európából, az Egyesült Államokból, Kanadából és Kínából érkezett OSNAP csapatok ismét utaztak a kutatóhajókkal az Atlanti-óceán szubpoláris részén. Az adatok elemzése jelenleg zajlik, és várhatóan az atlanti körforgás OSNAP idősorát hamarosan további két évvel meghosszabbítják. "Ez a régió éghajlati rendszerünk egyik legérzékenyebb paramétere. Itt a viszonylag kis és gyors változások globális és hosszú távú hatásokat válthatnak ki az éghajlaton. Ezért az ebben a régióban zajló folyamatok átfogó megértése fontos." - magyarázta Karstensen.

A nemzetközi csapat által összeállított adatok beépülnek az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) jelentéseibe, amelynek következő jelentése néhány perc múlva készül el év, és az éghajlatvédelmi intézkedésekre vonatkozó ajánlások alapját fogja képezni.

Link a tanulmányhoz: https://doi.org/10.1126/science.aau6592.