Lőszerek a Balti-tengeren: megfigyelés, visszaszerzés vagy hátrahagyás?

February 8, 2019 A kutatók útmutatást és döntési segítséget nyújtanak A Balti-tenger egy sötét hagyatékot tartalmaz kb. 50 000 tonna eldobott vegyi hadianyag (CWA) és több mint 200 000 tonna hagyományos hadianyag, amely az első és a második világháborúból származik. A kérdés a következő: Ott hagyod őket, és elfogadod, hogy a mérgező anyagok lassan kiszabadulnak, vagy a lőszert tartod, és megkockáztatod, hogy a porózus fémtestek eltörnek vagy akár felrobbannak? Az ilyen kérdésekkel a közigazgatás és a politika foglalkozik. A tudósok döntési segédanyagokat fejlesztettek ki a DAIMON nemzetközi kutatási projektben, és most bemutatták azokat a bremerhaveni Thünen Intézetben. A hagyományos lőszer és vegyi hadianyag mennyiségét csak a német vizeken 300 ezer tonnára becsülik. Ezeket a háború után ártalmatlanították, anélkül, hogy aggódtak volna a környezeti következmények miatt. Közvetlenül Kiel mellett található például a Kolberger Heide lőszersüllyedő terület – egy korlátozott terület, ahol körülbelül 35 000 tonna akna és torpedó hever legfeljebb tizenkét méteres vízmélységben és a strand látótávolságán belül. A tengerfenéken lévő lőszerek még évtizedekkel a süllyedés után is veszélyes hatást fejtenek ki, ahogy egy nemzetközi kutatócsoport most megállapította: A DAIMON (Decision Aid for Marine Munitions) kutatási projekt eredményeit a Thünen- und közös zárókonferenciáján tartották. Tübingen 2019. február 5. és 7. között, a bremerhaveni Alfred Wegner Intézet előadásában. A kutatók mintákat gyűjtöttek és elemezték a lőszertestekből kikerülő vegyi anyagokat. A lőszerterületek közelében kifogott halakban lőszernyomokat észleltek. Ez ugyanúgy vonatkozik a robbanásveszélyes TNT bomlástermékeire és az arzéntartalmú vegyi harci anyagokra is. A Kolberg Heathben kis hálóketrecekben lőszer hatásának kitett kagylók súlyosbították a TNT bomlástermékeit. Ez egyértelművé teszi, hogy a bombákból mérgező anyagok távoznak, és az ott élő szervezetek felszívják őket. Ezenkívül a kutatók azt találták, hogy a TNT mérgező a kagylókra, és károsítja a halak genomját, ami daganatokhoz vezethet. Az érzékeny lepényhal fajnak, a közönséges dab, valójában több májdaganat van a Kolberger Heideben, mint másutt: nyilvánvaló az összefüggés a helyi TNT expozíció és a megnövekedett daganatarány között. A TNT bomlástermékei is mutagén hatásúak, így az élőlények továbbra is ki vannak téve a lőszer hatásának, még akkor is, ha a gyorsan lebomló TNT már nem kimutatható. Ezen és más tanulmányok eredményei gyakorlati és közvetlenül alkalmazható ajánlásokat fognak tartalmazni a lőszerek környezeti megfigyelésére és kezelésére vonatkozóan. A DAIMON projekt fő termékei a kockázatfigyelésre és értékelésre vonatkozó utasítások: közvetlenül alkalmazható módszergyűjtemény a környezeti monitoringból az ökoszisztéma akut veszélyének lőszerrel történő felmérésére (DAIMON Toolbox), valamint egy webalapú rendszer (Döntéstámogatás). Rendszer), például a politikusok és a hatóságok a döntésben segíteni fognak abban, hogy a Balti-tengeren található lőszertárgyakat pl. csak megfigyelni vagy megmenteni. További információ: https://www.daimonproject.com.