A Greenpeace megtisztítja a Spitzbergák strandjait

Távoli helyek, amelyeket már nem érint a kuka A Greenpeace aktivistái egy sor óceáni szemetet szedtek össze a sarkvidéki Svalbard partjain. Jutalmuk között szerepelt halászháló, bója és egyéb halászatból származó műanyaghulladék. Ezzel a szervezet rávilágított az óceánokban lévő szemetes világméretű problémájára, még a világ legtávolabbi régióiban is. „Az Északi-sarkvidék már nem olyan érintetlen, mint amilyennek képzeljük” – mondta németül Larissa Beumer. A hamburgi Greenpeace sarkvidéki kutatója. A Greenpeace aktivistái jelenleg az Arctic Sunrise hajó fedélzetén tartózkodnak, hogy felhívják a figyelmet a fenékvonóhálóval folytatott halászat hatásaira az északi-sarkvidéki vizeken. A tengeri jég mennyiségének csökkenése miatt a vízi utak kiszélesednek, így lehetővé válik az ipari halászflották északabbra történő előretörése. Ezeket az újonnan feltárt területeket nem védi a törvény. Az olyan cégek azonban, mint az Iglo, a McDonald's és néhány nagy halászati ​​és kereskedelmi vállalat megállapodást írt alá, hogy nem kezdeményeznek tőkehalhalászatot a Barents-tenger korábban jéggel borított területein (lásd még:  taucher.net/diveinside-major_companies_say_no_). Ennek ellenére a Greenpeace egy tengeri rezervátum létrehozását szorgalmazza a norvég Svalbardot körülvevő területek körül. Beumer megismételte, hogy a norvég kormánynak meg kell állítania az ipari halászat elterjedését a korábban érintetlen területeken, és ez csökkenti a szemetelés problémáját is az érzékeny térségben. Ezenkívül a szél és az óceáni áramlatok az óceáni szemetet szállítják ebbe a távoli régióba. Svalbard kormányzója szerint a strandokra kerülő szemét mintegy 80 százaléka ipari halászatból származik. Évente mintegy 12,7 millió tonna műanyaghulladék kerül az óceánokba, de ennek csak átlagosan 18 százaléka származik halászatból. Az Északi-sarkvidék élővilága megszenvedi a szemét következményeit Az olyan állatok, mint a jegesmedvék, a rénszarvasok és a fókák belegabalyodhatnak az elveszett vagy az óceánokba dobott halászhálókba, és gyötrelmes halált halhatnak. Sok tengeri madarat is érint az óceáni szemét. A kutatók például a fulmarok közel 90 százalékának gyomrában műanyag hulladékot találtak vizsgálataik során. Ez akkor következik be, amikor a tengeri madarak olyan halakat esznek, amelyek az óceánban található mikroműanyagokat fogyasztották. Az északi-sarkvidéki állatok egyedülálló természete különösen sebezhetővé teszi őket a mikroműanyagokban felhalmozódó mérgező anyagokkal szemben. További információ:  www.greenpeace.de