A spicchorgászat félénkké teszi a halakat

A halászat jelentős hatással van a halak viselkedésére

A Leibniz Édesvízi Ökológiai és Belvízi Halászati ​​Intézet (IGB) halászati ​​kutatói és nemzetközi kollégái a halak reakcióját tanulmányozták a Földközi-tengeren a lándzsahalászatra. A halak pontosan meg tudják mondani, hogy a búvárok viselnek-e szigonyot vagy sem. Módosítják menekülési viselkedésüket, és biztonságos távolságot tartanak a tartományon kívül.

Németországból, Olaszországból, Franciaországból és Spanyolországból származó halászati ​​kutatók öt part menti halfaj viselkedését tanulmányozták három mediterrán régióban. Mindhárom régióban halakat figyeltek meg a lándzsahalászat elől elzárt védett területeken belül és kívül. A nyomozáshoz egy ártalmatlan sznorkelezőt és szigonyos búvárokat használtak. A halak reakciója nagymértékben függött a hal méretétől, a búvár típusától és a találkozás helyétől. "Minél veszélyesebb a helyzet, annál erősebb az elkerülő válasz" - magyarázta tömören Dr. Valerio Sbragaglia az ITUC-tól.

A hal félénkségének viselkedési mutatójaként a repülés megkezdése távolságot (FID) használták. Ez az a távolság, amellyel a ragadozó megközelítheti a zsákmányt, mielőtt a zsákmány megszökne. A védett területeken kívüli nagy halak már menekülni kezdtek, amikor a vízfelszíntől távolabb közeledett egy szigonyos búvár. A lándzsás halászok jellemzően a nagy halakat kedvelik, így a kutatók arra számítottak, hogy a fenyegetésre erős menekülési válasz érkezik. De meglepő volt, hogy a halak milyen finoman tudják a viselkedésüket a szigonnyal vagy anélküli búvárokhoz hangolni. Ez a diszkrimináció különösen a lándzsahalászat célfajainál jelentkezett: A halak félénksége a lándzsahalászokhoz képest megfelelt a fajspecifikus történelmi halászati ​​nyomásnak.

Viselkedésbeli kiigazításokat is találtak, mint például a lándzsás horgászat korábbi vizsgálatokban, ahol a halak más felszereléseknek voltak kitéve, például horgászok. "Eddig minden kutatásunk azt mutatja, hogy a halászat jelentős hatással van a halak viselkedésére, ami viselkedésbeli kiigazításokhoz vezet, és megnehezíti a halfogást. Ennek ismerete fontos az állomány megfigyeléséhez: a halak által kiváltott félénkség, amely csökkenti a foghatóságot, azt jelenti, hogy kevesebb halat fogunk ki, mint amennyi valójában egy területen van” – mondja a társszerző, Prof. Dr. med. Robert Arlinghaus, aki a fenntartható halászatot kutatja és oktatja az IGB-n és a berlini Humboldt Egyetemen, összefoglalja az eredmények jelentőségét.

Link a tanulmányhoz: doi.org/10.1093/icesjms/fsy059.